A Tea története

Az oldalon már sokszor, sok helyen folyt teákkal kapcsolatos eszmecsere. A mai rohanó világunkban azonban csak egészségügyi hatásai miatt beszélünk e különleges növényről, és megfeledkezünk arról, hogy a tea ennél sokkal többet hordoz magában.

A tea egy életút.

Mivel az oldalon is egyre többen szeretnétek tájékozódni a teázási szokásokról, úgy gondoltuk, hogy indítunk egy mindenre kiterjedő sorozatot a tea köré fonódott kultúráról.

Jómagam már régóta a teázás lelkes híve vagyok. Amióta pedig Kínában élek, részem lehet abban a szerencsében, hogy mélyebb betekintést kaphassak a teakultúra titkaiba. Ezen sorozat által szeretném megragadni az alkalmat, hogy megosszam Veletek ezt a csodát.

Tartalom:

A tea története röviden

A tea története

A tea egy életút, ami magában foglalja az élet minden aspektusát, nemcsak egyszeri, akár ünnepélyes, szertartásos pillanatokat, hanem szép lassan minden napunkat átszövi, beépül létünk idejébe.

A tea hatással van kedélyünkre, gondolkodásunkra, lehámozza a fölösleges, rossz gondolatokat, kisimítja tudatunkat, szó szerint megtisztít. Természetessé teszi létmódunkat, megszünteti a mindennapi megfelelés és akarás görcsét, visszaszoktat a természetes, finom ízekhez, látásmódunkat letisztult, kifinomult, más szóval spirituális horizont felé tereli. A Tea Útja mindennek a megnyilvánulása.

A Tea Útja folyamatos gyakorlás és állandó átalakulás a magasabb szintű testi és szellemi élet felé. Türelem, nyugalom, készség a változásra és a harmóniára; ezek a Tea Útjának a legfontosabb kísérőelvei.

A teafogyasztás hagyománya Kínában nagyon régi időkre tekint vissza, gyökerei visszanyúlnak egészen a kínai őstársadalomig. A legendák szerint a mitikus császárok korában fedezték fel a tealevelek használatát, felfedezését azonban több történelmi alakhoz is kapcsolják.

Az eredeti kínai legenda szerint egy nap Kr.e. 2737-ben Shen Nong kínai császár (aki tanító és gyógyító is volt egyben) a szabad ég alatt forralta a vizet, annak reményében, hogy a forralt víztől egészségesebb lesz.

Egyszercsak egy lágy szellőnek köszönhetően a közeli Camellia növényről beleszállt, és elmerült egy kevés levél a kannájában. Az uralkodó megitta ezt a keveréket és azt találta, hogy "energiát ad testének, elégedettséget az elméjének és eltökéltséget a szándékának".

Egy másik elbeszélés szerint a császár, Shen Nong testébe méreg került, és a vágy, hogy megszabaduljon tőle késztette arra, hogy kipróbáljon különféle növényeket. Ő volt az első, aki teát kortyolt.

A harmadik változat szerint a bölcs szerzetes, Bodhidharma, Kínai nevén Ta-Mo időszámítás szerint 500 körül Kínába érkezett, hogy terjessze az Isten igéjét. Bodhidharma, az idős bölcs, állandóan imádkozott, szemét sem hunyta le. Mikor már négy esztendeje folyamatosan ébren volt, egy este úgy erőt vett rajta a fáradtság, hogy csak egy pillanatra, de lehunyta a szemét. Hogy ez többet ne történhessen meg, levágta szemhéjait, és ledobta a földre. Az ég megjutalmazta az idős szerzetest, és a földre dobott szemhéjaiból egy cserje fakadt. Ez a teacserje.

tea02.jpgShen Nong, az "Isteni Földműves", a kínai mezőgazdaság atyja.

A kínaiak a teáról azt tartották, hogy ápolja és meghosszabbítja az életet, ezért eleinte orvosság gyanánt itták. Egy i. sz. 600 körül élt császárról feljegyezték, hogy tealevél főzete gyógyította ki erős fejfájásából. A kínai bölcsek szerint, aki a teát issza, annak szellemi képességei tiszták és frissek lesznek. A tea megszabadít a testességtől és elűzi az álmosságot. Korán felfedezték jótékony hatását a veseköves megbetegedésekre is.

A tea valamikor az uralkodók itala volt, a teázás szokása bekerült az udvari etikettbe is. A tea akkor még Kínában sem mindennapos jelenlétére utal, hogy az egyik császár győztes hadvezérének megbecsülése jeléül egy csésze teát nyújtott át. A következő időszak feljegyzései csupán a teafa leveleinek gyógyító tulajdonságait hangsúlyozták, s csak a Sui-dinasztiát követően (581-618) kezdték el élvezeti italként kortyolgatni. Akkoriban a tealevelek főzete még csak a magasabb társadalmi rétegek kezébe kerülhetett, csak a Tang-dinaszita beköszöntével (618-907) vált a társadalom minden rétege számára elérhetővé. A Tea Útja (Cha dao) a Tang dinasztia után indult el a fejlődés útján, egyre több könyv látott róla napvilágot, s egyre több ember hódolt be e nagyszerű ital előtt. Mint a legtöbb szokás, a teázás is idővel meghonosodott, s mind nagyobb szerepet játszott a magánházaknál is.

Vendégfogadás nem múlhatott el, pontosabban, meg sem kezdődhetett nélküle. Amikor a vendéget leültették, rögtön teával kínálták, és a társalgást csak akkor kezdhették el, ha a vendég már megivott egy csészével.

Kialakultak a tea elkészítésének és felszolgálásának szabályai

Elsajátítása olyan fontos volt az előkelő nevelésben, mint az európaiaknál a tánc vagy a vívás.

A teázás, mely eredetileg szerzetesek fárasztó elmélkedésének segítője volt, létjogosultságot kapott a kolostorok falain kívül is. A teaházak a társas érintkezés színterei voltak, ahol már nem a szertartás dominált. A tea mellett üldögélve kedélyesen társalogtak, filozofálgattak, olykor még sakkoztak is.

A tea gyors és széles körű elterjedésének volt egy egyszerű prózai oka is. Kína több tartományában nagyon rossz az ivóvíz, ezért forrázva, teával tették élvezhetővé.

A teagazdaságok szaporodásával a tea ára mérséklődött, így a teázás általánossá válhatott a szegényebb néprétegek körében is. Kínában a nap minden szakában itták a teát, nyári melegben még hidegen is. Mára a tea fogyasztása az őshazájából az egész világra kiterjedt szokássá vált.

Az első időkben a leveleket gőzölték, mozsárban megtörték, majd kalácsformára gyúrták. (Gyakran tűz felett kissé meg is pörkölték, majd két papírdarab között szétdörzsölték.) A teakalácsot rizzsel, gyömbérrel, sóval, narancshéjjal, különféle fűszerekkel, tejjel együtt megfőzték, olykor még vöröshagymát is tettek bele. Ilyen módon főzik a teát ma is a mongoloknál és Tibetben. A környező népek közül ők ismerkedtek meg elsőként a teával, ezért őrizhették meg a kínaiaknak ezt a korai teafőzési szokását.

Később a teát nem főzték, hanem forrázták. A szárított leveleket kőmalmokban porrá őrölték. Az így kapott porteára forró vizet öntöttek, majd finom bambusz seprőcskével megcsapkodták, habosra keverték. Az így elkészített teát ismerték meg a japánok a 8. században.

Amikor pedig Európába is eljutott a tea, Kínában már nem a porteát használták, hanem a megszárított leveleket forrázták le. Ezt a készítési módot vették át az európaiak.

A tealevélről, a tea hatásáról, elkészítéséről és eszközeiről költők, esztéták írásai láttak napvilágot. Az első ismert átfogó mű, "szentírás" a teáról, Lu-Yün kínai költő és esztéta 790 körül írt "Cha ching" című könyve.

Tíz fejezet szól a teanövény termesztéséről, a levelek osztályozásáról, az ital elkészítéséről és annak művészetéről. Lu-Yün, a teafőzés "megalapítója" felismerte, hogy a jó tea függ a víz minőségétől és az elkészítés módjától. Szerinte a legjobb tea a hegyi patak friss vizéből lesz.

A víz forralásának három fokozatát különbözteti meg. Ennek figyelembe vételével a következő teafőzési módot ajánlja olvasóinak: amikor a vízben megjelennek a buborékok, egy csipet sót kell az edénybe szórni.

Ha a víz már zubog, azaz a "buborékok kristálycsöppenként szökőkúthoz hasonlatosak", akkor tegyük bele a teát. Mikor pedig az üstben hullámok képződnek, azaz újra forrni kezd, egy merítőkanál hideg vizet öntsünk bele, hogy a tea leülepedjen.

Külön fejezetet szentelt a tea elkészítéséhez használt eszközöknek. 24 félét sorolt fel, egy háromlábú szénserpenyőtől kezdve a bambuszból készült tárolószekrénykéig. Az edényeket le is rajzolta, azonban az ábrás fejezet, az utókor nagy sajnálatára elveszett.

A kínaiak a teavizet réz vagy agyag teafőzőkben vagy egyszerűen üstökben forralták, mely egész nap a tűzön állt.

Ám nem volt mindegy, milyen fafajta parazsánál készült a tea. Egy bizonyos lucfenyő-féleség volt a legalkalmasabb.

A tealeveleket vagy a csészékbe tették, s ráöntötték a forró vizet, vagy a teaüstbe helyezték egy kis vesszőkosárkában vagy egy textilből készült zacskóban. A kosárka és a zacskó (a teatojás őse) egyben szűrő is volt.

Csien-lung kínai császár a 17. század közepén ódát írt a teáról. Ebben már ő is réginek mondott egy bizonyos teafőzőt: "Tegyetek lassú tűzre egy háromlábút, melynek színe és régi szabása annak hosszú haszonvételét jelenti. Töltsétek meg azt tiszta hóvízzel, főzzétek addig, mint amennyi idő elegendő volna arra, hogy a halak megfehéredjenek és a rákok megveresedjenek, töltsétek azt a kiválogatott tea leveleire, egy ju (cserép, egy zöldes vagy barna csillogású ősporcelán) csészébe; hagyjátok addig állni, míg a gőz felhőkbe nem emelkedik és a felületen csak vékony ködöt hagy hátra úszkálni. Igyátok ezen becses folyadékot, mikor kedvetek tartja, és el fogja űzni a kedvetlenség öt okát.

A nyugalomnak azon állapotát, melyet az így elkészített folyadék előidéz, "mi kóstolhatjuk és érezhetjük, de le nem írhatjuk." E költeményt állítólag teáscsészékre festették, s egy Amiot nevű francia jezsuita pap hozott is magával belőle Európába. Amit a kínai császár nem tudott leírni, megtette Tang kínai költő. A tea hatására történt utazását a következőkben fogalmazta meg: "Az első csésze az ajkamat és a torkomat nedvesíti meg. A második elűzi magányosságomat, a harmadik áthatol a hiábavaló (meddő) belsőmön. A negyedik csésze könnyű verejtékezést indít, az élet minden rossza eltűnik a pórusaimon keresztül. Az ötödik csészénél megtisztulok, a hatodik csészénél a halhatatlanság birodalmába képzelem magam. A hetedik csésze – nem tudok tovább írni – csak hűvös fuvallatot érzek, mely beleakad a ruhám ujjába..."

A kínaiak a teát keserűen fogyasztották, néha gyömbérrel vagy csipet sóval ízesítve. Italukat az idegenek túlságosan keserűnek találták. Így vélekedett Ibn Wahab arab utazó is, aki 851-ben járt Kínában. Ő nemcsak a számára ismeretlen italra csodálkozott rá, hanem a finom porceláncsészékre is, amelyből azt itták. "Az emberek pompás edényeket mintáztak földből, mely csaknem olyan átlátszó, mint az üveg. Akkor a kínaiak bizonyos fűre (t'sa) vizet öntöttek, italt készítettek, mely vizet többre becsültek a bornál."

A kínaiak az első időkben nem használtak teáskannát. Azt azokban a csészékben készítették el, amelyekből itták. Azok a kannák, amelyeket mi teáskannaként ismerünk, teljesen megegyeznek a régi koreai és kínai boroskannákkal. Amikor elterjedt a forrázott leveles tea, elkészítéséhez felhasználták a boroskannákat. Tökéletesen megfeleltek a tea számára is, felesleges lett volna újat kitalálni. Ezt a változatos formájú, gömbölyded, tökforma vagy szögletes testű, kiöntőcsöves, fedeles és füles porcelánedényt Európában már mint teáskannát ismerték meg. Így érthető, hogy a Kínában járt európaiak miért csodálkoztak el azon, hogy vendégségben a kínaiak "teáskannából" öntötték ki a bort.

A drága és kényes tealeveleket porcelánedényekben tartották, így óvták a nedvességtől. A tealevéltartók hengeres, fedeles vázácskák voltak. Az olcsóbb fajtáknak megfelelt a lakkozott fa is vagy az egyszerű ólomládika.

A teát félgömb alakú, keskeny talpgyűrűs, fületlen porceláncsészékből itták. Ezeket a csészéket sem kifejezetten a tea számára találták fel. Az ún. ban csészéket elsősorban levesek és forró előételek felszolgálására használták, de ittak belőlük teát is. Az ún. csuzsin és bej csészék pedig a bor és a tea fogyasztására készültek. Ebben az esetben is arról van szó, hogy a már kialakult edényzet megfelelt az új ital követelményeinek is.

A kínaiak egy-egy alkalommal több csésze teát is megittak. Ez soknak tűnhetne, ha nem tudnánk, hogy a kínai teáscsészék sokkal kisebbek voltak, mint európai utódaik.

A csészék megválasztásánál számított azok színe is. Az ideális a kék volt, mert az a tea színét felerősítette. Fehér csészéből nem szívesen teáztak, mert az italt fakó pirosnak és "visszataszítónak" mutatta.

A porcelánedények színéhez egy érdekes hiedelem is fűződött. A külországi, főként az indiai és iráni uralkodók azért vásároltak előszeretettel Kínából porcelánedényeket, mert azt hitték, hogy a kínai porcelán színe megváltozik, ha a bennük lévő ételbe-italba méreg kerül.

tea03.jpg

A tea ereje

Már sokszor esett szó az oldalon a különböző teafajták testre gyakorolt jótékony hatásairól. Az emberek általában a teát csak egyfajta egészégmegőrző, fiatalító vagy éppen testsúlycsökkentő szernek tartják, vagy esetleg kávé helyettesítőként alkalmazzák. Egy csésze tea azonban ennél sokkal többet rejt magában. Egy csésze teában ott lapul az egész történelem. A történelem, mely a kultúrának egy hosszú folyója: „a régmúltból ered, átfolyik a különböző korokon, folydogál, hol nyugodtan, csendesen, hol kavargó viharhoz hasonlóan hömpölyögve, egészen a távoli jövőbe.”

Egy csésze teában nem más bújik meg, mint maga az élet-erő. A teaerdő ereje. A Qi (Csi), az életerő, amely minden dolgot átjár. A kínai létszemléletben és tradicionális világnézetben igen fontos szerep jut a Qi elemzésének és megértésének. Ez egy nagyon nehezen lefordítható és megmagyarázható szó, megértésének legfőbb záloga éppen megtapasztalása. Tudományosan talán energiaként aposztrofálhatnánk, mégis attól sokkal többet jelent, az energia csupán a Qi egyik hatása, megjelenési formája. Ugyanakkor a Qi-ről szólva nem kell azt gondolni, hogy az valamiféle misztikus-mágikus jelenség. Tudományos terminusokkal talán a mindent felépítő szubatomi részecskék vibrációjaként vagy mozgásaként lehet leírni. A Qi az ön-tudatosság részeként, testben és lélekben is intuitív, ösztönös úton érzékelhető. Leggyakrabban a Tai Qi vagy meditáció révén érhető tetten. A teaisták ősidők óta vitáznak a tea Qi-jéről. A Cha Qi a tea élvezetének része. Amikor teát iszunk, a Cha Qi átjárja testünket. Önmegismerésünk fókuszává és a tea útként (Dao) való megélésévé válik. Vannak, akik azt mondják, hogy ez egyfajta dialógus a test belsejében a lélek és a tea között. Különböző teák különböző Qi-t generálnak.

tea05.jpg

Tea őserdő

Ha egy tea szülőföldjén a Qi gyenge vagy egyensúlytalan, az érződik a teában is. A tea elsősorban a földből szívja magába a Qi-t, és csak részben az esőből és a napból. A régi földművesek jól ismerték mind az egyensúlyt, mind a Qi-t. Azonban a civilizáció a legtöbb teafajtát és termelőt is utolérte. A földművesek a termelés fokozása érdekében elkezdtek növényvédőszereket és más mesterséges módszereket használni. A vidék Qi-je károsodott. Ez a veszteség természetesen közvetítődött a teába is, amit az emberek ittak. Napjainkban a leginkább organikus termesztésű teafajta a Yunnan tartományból származó Pu-erh tea. Már ezelőtt is sokan ismerték és szerették, de a Pu-erh sikere igazából akkor kezdett felívelni, amikor más teafajták (pl.: Oolong Ding Dong tea) minősége romlani kezdett. A Pu-erh teában és az ősi fákban, amelyekről szedik, mindig is rendkívül erős Qi volt jelen. Az érlelt, idős zöld Pu-erh nagy koncentrációban gyűjti össze a Qi-t és azt továbbadja a teaivónak, kényelmes komfortérzetet biztosítva neki, ami ellazult, boldog állapotban jelentezik. Nincs szükség laboratóriumi elemzésekre ahhoz, hogy ezt megértsük. Maga a test árulkodik róla. Ezek a teák részben azért tesznek bennünket nyugodtabbá és kiegyensúlyozottabbá, mert az idők változása beépült a teába. Még az olyan ismert serkentőszerek, mint a koffein molekulaszerkezete is fáról-fára változik, legalábbis a yunnani mezőgazdasági fakultás professzorai szerint. Egy tapasztalt teaivó, évek tapasztalatával a háta mögött, csupán a tealevél egyszerű szemrevételezésével képes egy tea értékét megítélni. Ezt nevezhetjük akár intuíciónak is, ugyanúgy, ahogy a teaivás közben bennünket hatalmába kerítő érzést is tulajdoníthatjuk a tea kvalitásának, vagy hívhatjuk Qi-nek. Az elnevezés végül is lényegtelen.

tea04.jpg

Yixing kanna, fehér porcelán csészékkel

A természet évezredek óta termel, szaporít növényeket, jóval azelőtt, hogy az emberek egyáltalán teát ittak volna. Azonban az új nyugati mezőgazdaság a temelékenység és hatékonyság bűvöletében él, a nagyban gondolkodó földművesek pedig minden mást hátrahagynak, ha a termés bővebbnek ígérkezik, a szezon pedig csökkenthető. Ezért aztán a rügyek kisebbek, a föld pusztul, a Cha Qi pedig odalesz. Számos sokszáz éves fa található Yunnanban. Emberöltők óta változatlanul élnek és gazdag Cha Qi-vel telt, nagyon jó teákat adnak. A kis teatermő területek nagy fái szép, bő, széles leveleket adnak, tele élettel, tele Cha Qi-vel. Fel nem fogható, hogy az emberek miért tesznek mindent tönkre maguk körül. Mintha csupán pusztításra lettünk volna alkotva. A természet oly tökéletes, minek beavatkozni. A nagy teafáknak semmiféle rovarirtó segédletre nincs szükségük. A fák saját biokémiai rendszerükkel képesek a rovarok által tönkretett levélzet kiválasztására és elhullajtására, ha pedig a földműves növelni szeretné a termést, más természetes módszerek is a rendelkezésére állnak a kártevők elűzésére, például ragadozó rovarok vagy kámfor fák és más jól ismert fajok betelepítése. De sokan mégis a mesterséges, természetidegen szerekhez nyúlnak. A teának megvan az a képessége, hogy életünket italként és útként (Dao) is átértékelje és ennek az útnak az a felelősség is része, amivel felfogjuk, hogyan élhetünk harmóniában a Földdel. Az univerzum élő, mint ahogyan élő mindaz, ami átjárja és belakja. Egy táj Qi harmóniájának megélése éppen sajátmagunk megértését jelenti. A vad, őserővel telt mezőgazdaság a tea folytatásának egyetlen lehetséges útja. Tea nélkül pedig nincs teáról beszélő teakultúra. A Tea Útja (Cha Dao) az ültetvényen kezdődik.

tea06.jpg

Érlelt, sötét Pu-erh tea lepények

Forrás:

  • terebess.hu/tea/snagy3.html
  • Guo ren bi zhi de 2300 cha dao chang shi, Bei fang Lian he chu ban chuan mei (ji tuan) gu fen you xian gong si, 2009.
  • 国人必知的2300个茶道常识,北方联合出版传媒(集团)股份有限公司,2009
  • teautja.hu

A következő részben végignézzük majd a teákat évszakok szerint!

5
Értékelés: Nincs Átlag: 5 (4 votes)

Hozzászólások

enibeni's picture

Ólommennyiség

Kedves Vali!

A mai napon jelent meg ez a cikk: 

A cikk nagyon elgondolkodtatott és egyben összezavart. Tudom, hogy képtelenség minden cikkre reagálni, de azt azért szeretném tudni, hogy az ólommenyiségre Ti figyeltek? Idézek: Azt hihetnénk, hogy ami elé a "bio" szócskát biggyesztik, rögtön sokkal egészségesebbé válik, mint átlagos társai. Ez azonban a teák ólomtartalmát tekintve vajmi keveset számít, hiszen hiába mellőzik a vegyszerek használatát a bio-termőföldeken, a levegőben és vízben szállított ólommennyiségre ők sem immunisak. A tealevelek esetében nem csak a termelési módot, de a származási országot is muszáj figyelnünk.

Régóta nálatok vásárolok, de most aggódom, hogy egyáltalán létezik még olyan, hogy tiszta?

 Üdvözlettel: Enikő

Értékelés: Nincs

Mérgező teák?

Szia Enikő,

Sarkosan fogalmazva sokak szerint igazából levegőt sem szabadna vennünk, mert az is tele van mérgező anyagokkal. Minden élelmiszerünk érintkezik a levegővel, talajjal, vízzel.... Persze azért fontos, hogy lehetőségeink szerint tegyünk meg minden tőlünk telhetőt az egészségünk érdekében:)

Sajnos nagyon sok ország (beleértve Kínát is) légszennyezettsége nőtt. Az említett cikkel kapcsolatban elgondolkodtam pár dolgon, kettőt ezek közül idéznék: 

"mert a filterek hatékonyan a tasakban tartják az ólmot, így ha nem esszük (mondjuk turmixba keverve), hanem isszuk a teát, nem kaphatunk mérgezést." A nehézfémek így az ólom is be tud épülni a sejtjeinkbe (sok dolog tartalmaz nehézfémet) ha nincs kellően feltöltve szervezet vitaminokkal és ásványi anyagokkal, ezért is lenne szükség az átfogó méregtelenítésre és nehézfémkivezetésre.

"japán teák kerültek a legegészségesebb márkák közé, innen biztonságban fogyaszthatunk, nem kell félnünk az ólommérgezéstől." A cikk szerint a japán teák nem ólommérgezettek. És az újságíró szerint a japán Fukushimai atomerőmű baleset miatti sugárzás nem érintette a teaföldeket és az áramlásoknak köszönhetően az egész földet?

Kínából és bármelyik más országból érkezhetnek kiváló minőségű és egészségre káros termékek is.  A Bionom bioboltban kapható teák kiváló minőségűek, a filterek sem tartalmaznak káros anyagokat. Ha nem szeretnél kínai teát inni, akkor válassz másikat, szerencsére rengeteg a lehetőség:)

Értékelés: Nincs

Hun ételek

Szia Vali, nem találtam a privát üzenet küldési lehetőséget, így ide írok ha nem gond.

Egyik teás bejegyzésed hozzászólásaid között említetted a belső-ázsiai hun ételeket, meg elődeink jó véleményét a kínai teáról. Ezekről tudnál többet írni, esetleg linket adni?

Nem nagyon erőlteti a mindenkori kormány az őstörténet kutatását, a finnektől származunk és kész elvet követve, így félve kérdezem, mi a bizonyíték, milyen jelekből következtettek az ősi magyar ételekre? 

Érdekel a téma, várom válaszod, köszönettel:

tgwh

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Ősmagyarok konyhája

Kedves tgwh!. Biztos fog Vali is válaszolni, addig is ajánlom figyelmedbe ezt a blogsorozatot. Lebilincselő, érdekes összefüggéseket  olvashatunk benne.

Értékelés: Nincs

Távol-keleti teák

Köszönöm, el fogom olvasni. A távol-keleti teákból indultam ki, sok helyen lehet olvasni róluk, de beszélgetni szinte sehol. Olvasgatás közben találtam ide. A weblapot olvasgatom, csak sok minden van, kertészkedés, étel, tea, olajok házi készítése ami érdekel :)

A fórumunkon úgy érzem sokat fogok erre az oldalra hivatkozni. 

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Sok információ az oldalon

Bizony, rengeteg hasznos információ van az oldalon, annak idején én is hetekig böngészve mindig új és új, engem érdeklő dolgokat találtam. A teákkal kapcsolatbanezt és ezt olvastad? De ha beírod a belső keresőbe, akkor még olvashatsz 1-2 blogot  a teáról.

Értékelés: Nincs

Nézegetem...

Mondjuk úgy, meg van nyitva a böngészőben.

Mostanság szinte semmi időm nincs.

Értékelés: Nincs

tea füvek vegyitése

Én készitettem mar hibiszkus es csalan tea  kevereket sajnos foraztam es nem aztattam de az ize az nagyon kellemes lett. Csak azt nem tudom, hogy helyes  tea füveket  vegyiteni? Mit mivel erdemes  ossze keverni ugy, hogy azok ne veszitseg el jotékony hatasukat?

Értékelés: Nincs

gyógynövények vegyítése

Számtalan teakeveréket találhatsz a neten, de innen is nézhetsz ötleteket, hogy pl. a Sonnentor mit mivel kever.

Értékelés: Nincs

A mi teánk

A mi teánk az Apróbojtorján gyógynövényükből készül,a nagybátyánk szedi olyan területről ahol nem jár autó ,szerintem mindenhol terem gyönyörű piros színe ,illatos jó ízű és még gyógyhatása is van,ilyenkor nyáron szedünk ,szárítjuk és papírzacskóban tároljukés a következő idényig élvezzük a teáját!Mindenkinek ajánlom szerettel!

Értékelés: Nincs

Tea - imádom! :)

Nagyon szuper lett ez a cikk, Barbi, épp olyan nyugodt és elmélyült, mint mikor teázik az ember... Nekem ebben a 36 fokos hőségben sem tud jól indulni a napom az 1- 1,5 l teácskám nélkül...

Nagyon várom a folytatást, biztos rengeteg olyan dolgot tudsz mesélni, amiről nekünk "európai hobbiteázóknak" gőzünk sincs

Pussz!
Adrica

Értékelés: Nincs
Kovács Barbara's picture

Adrica drága - Tea

Örülök, hogy tetszett a cikk! Én is úgy vagyok vele, hogyha valami a szívemet nyomja, vagy csak szükségét érzem a világtól való elvonulásra, akkor leülök a teásasztalom mellé, és lassan, szertartásosan elkészítem a teámat. Figyelek a mozdulataimra, hiszen mindent elárulnak rólam. Elmerülök a tealevelek illatában, majd lassan szürcsölgetve elfogyasztom a teám. A tea fajtájától függ az idő hossza, hogy mennyi leöntést lehet neki szentelni. Ez a kis szertartás mindig felfrissíti testemet, lelkemet.

Értékelés: Nincs Átlag: 4 (2 votes)

Tea

clap2.gif Végre találtan valakit aki ért a kinai teákhoz teeth_smile.gif

Kb. két éve kaptam ajándékba egy doboz kinai teát, amit még nem bontottam fel (a dobozban két légmentesen lezárt aranyszinű fóliában van csomagolva). A külseje sem semmi, a tetején két sárkány, a doboz szépen diszitett, és természetesen kinai irásjelek vannak rajta. Esetleg talákoztál hasonlóval?

Hogyan kell elkésziteni?

Értékelés: Nincs
Kovács Barbara's picture

Kinai tea

Kedves Betty!

Kinában nagyon sok teát csomagolnak és diszitenek igy. A sárkány diszités miatt wulongra gyanakszom, de mindenképp tudnom kellene, hogy milyen fajta teáról van szó, csak úgy tudok részletesebbet mondani.

A különböző teafajták elkészitéséről a Tea évszakok szerint cimű irásomban olvashatsz bővebben.

Minden jót! Barbara

Értékelés: Nincs

Hozzászólás írása

Tartalom átvétel