A felgyorsult világ hatása a gyermekek életére

A felnőttek életmódjának felborult egyensúlya és a megváltozott szerepek miatt az egészséges fejlődésükhöz szükségesnél jóval kevesebb figyelem jut a gyerekekre.

Régen a gyerekek javarészt a szabadban játszottak társaikkal, fantáziajátékokat folytattak, régi történeteket hallgattak, sok időt töltöttek a nevelőjükkel, a napi feladatok, a ház körüli munka elvégzése közben beszélgettek. Ma a városi gyerekek idejük nagy részét oktató-nevelő intézményekben töltik, szabadidejükben tévét néznek (jobb esetben válogatott filmeket) vagy a számítógép előtt ülnek. Hiányzik életükből a fantázia, a kreatív időtöltés. Általában passzivitás jellemzi őket. Az aktív időtöltés a bevásárlóközpontokban, játéktermekben zajlik - az erdőben, mezőn való csavargás, gombászás, kirándulás helyett. Sem fizikailag, sem szellemileg nem megfelelő, nem fejlesztő hatású a XXI. századi életmód, ha a nevelők nem fordítanak kellő energiát a megváltozott körülményekhez való alkalmazkodásra.

A különböző korosztályok időfelhasználása

A gyerekek idejének beosztása elsősorban a szülő felelőssége, feladata. Nagyrészt az ő választása, hogy gyermeke mivel illetve kivel tölti az idejét.

A csecsemő életben maradásához elengedhetetlen anyja, gondozója közelsége a nap 24 órájában. A szülői feladatok ellátására ma egyre többen vonnak be külső segítséget, baby sittert, mert az anya kénytelen korán visszatérni a munkába. De az is gyakori, hogy a karrierépítés motiválja döntésében. A kötődéselmélet szerint a korai anya-gyermek kapcsolat hatással van a gyermek későbbi kapcsolataira, párkapcsolatára is.

Óvodáskorban az aktív játék, a pihenés a meghatározó. Ebben a korban a gyermekek többsége a nap nagy részét, napi 8-9 órát az óvodában tölti. Fontos kiemelni, hogy a kisgyermek számára a velük töltött idő jelenti az iránta érzett szeretet legjobb kifejezésmódját.

A kisiskolás korú gyerek nyit kortársai felé, egyre több időt tölt velük aktívan, és belép életébe a tanulás. Az iskolai tevékenységek alapvetően meghatározzák az iskolás gyerekek napirendjét: mennyi idő jut a kortársakra, hogyan alakul érdeklődési köre; befolyásolják közérzetét és fáradtságérzetét is. A délelőtti tanítás után a gyerekek háromnegyed része különórákra jár, ami hasznos időeltöltést biztosít, viszont tekintettel kell lenni a gyermek terhelhetőségére is. A gyermeke tanulmányi eredményét fontosnak tartó szülő gyakran túlzásba viszi a különórára járatást, túlterheli csemetéjét.

Házi feladattal a 3. osztályosok átlagban napi 1,5-2 órát foglalkoznak, a 7. és 11. osztályosok 2-3 órát. A délutáni tanulás időtartama az életkorral növekszik.

Az iskolai tanórák, a különórák, a délutáni tanulás és az utazás a 9 éveseknél összesen 8 órát, a 13 éveseknél 9,5 órát, a 17 éveseknél már 11 órát vesz igénybe (Az adatok egy - 150 budapesti 3.,7. és 11. osztályos tanuló körében végzett - felmérésből származnak.)

Szabadidő

Az intézményi nevelés és a különórák mellett hétköznap nem sok szabadon eltölthető idejük marad a gyerekeknek. Az óvodásoknak is mindössze napi 2-3 óra. Egy 103 fős, 3-7 éves budapesti és vidéki óvodás körében végzett felmérés szerint a gyermekek többsége napi rendszerességgel tévézik. Hétköznap az óvodások 87%-a naponta néz tévét: 54% kevesebb, 33% több mint 1 órát. Hétvégén a gyermekek 26%-a egy óránál kevesebbet, 36%-a 1-2 órát, 34%-a ennél is többet ül a tévé előtt. Mindössze 4%-uk nem néz soha tévét.

Az iskolások szabadidős tevékenységei között a számítógépes játékok vannak az első helyen, ezután a tévé előtt eltöltött idő a meghatározó. A 14-15 éves gyerekek napi 2,5 órát néznek tévét. A hétköznap délutánok időigényes elfoglaltsága a sport, az akár mindennapos edzések. A gyerekek egyre kevesebb időt fordítanak olvasásra, jórészük egyáltalán nem vesz könyvet a kezébe.

Az iskolás gyerekek számára ez az életmód „természetes", hiszen hasonló példákat látnak maguk körül. Nincsenek tisztában a későbbiekben jelentkező negatív hatásokkal.

koolaj-hulladek-a-babaapolokban

Hatások

A felgyorsult világban a gyerekek nehezen találják meg a helyüket; a megfelelő szerepek, a felelősségteljes viselkedés elsajátítása is nehézségekbe ütközik. Az okok elsősorban a nem megfelelő mintákban és a média hatásában keresendők.

A gyermekek részesei a mindennapi rohanásnak. Igényelnék szeretteik közelségét, a rájuk fordított időt, a maximális odafigyelést. Ők az egészségtelen táplálkozás, az egymásra nem figyelés legsérülékenyebb „áldozatai". Nem csoda, hogy egyre többen kirívó magatartásukkal próbálják meg felkelteni környezetük figyelmét.

A megsokszorozódott és gyakran nem a megfelelő életkorban kapott információáradatban kellő szülői iránymutatás, támogatás nélkül nem képesek eligazodni. A meg nem értett képek, a fel nem dolgozott történések negatív hatással vannak az egészséges fejlődésükre. Zavarodottságot, szorongást eredményezhetnek, ezek következménye lehet többek között a magatartászavar, és hozzájárulhat a tanulási zavar kialakulásához is.

Mindennek megvan a maga ideje

Az ellenőrizetlen információáradat következménye, hogy a gyerekeknek már fiatalon olyan élményekben van részük, amikhez még nem elég érettek, és azokat sem megérteni, sem élvezni nem tudják. A figyelem, az útmutatás, a támogatás hiánya miatt a hallott, látott - sokszor nem megfelelő - mintákat automatikusan átveszik, mintha „kényszerítve" lennének rá.

Egyre több általános iskolás gyermek dohányzik, drogozik, fogyaszt alkoholt. A „teljes" szexuális élet kezdete is korábbra tolódott. Egyre gyakoribb, hogy a lányok már 13 évesen elvesztik a szüzességüket. A természetes folyamat felgyorsult, a fiataloknak nincs idejük testük változásainak megismerésére, megértésére, a lelki felkészülésre. Még nem képesek mérlegelni tetteiket, és nem ismerik azok lehetséges következményeit (tizenéves terhesség). Gyorsabban történnek az „események" a gyerekekkel, mint amire fel vannak készülve. Gyakran nem is értik, mi történik velük.

A pihenésre szánt idő nem elegendő, még a gyermekek életében sem. Pedig számukra különösen fontos lenne az aktív pihenés a feszültségek, a stressz feldolgozásához. Enélkül a problémák csak halmozódnak, beindul egy ördögi kör. 

Sokat hallani arról, hogy a felgyorsult világ mennyi káros hatással van a felnőttek életére. Elgondolkodtató, hogy ha a megváltozott életmóddal, a megsokszorozódott követelményekkel még egy érett felnőtt sem tud megbirkózni, akkor a még önállótlan gyermek hogyan tudna. Neki sokkal nagyobb szüksége lenne segítségre, hogy teljesítse az elvárt követelményeket, megtalálja helyét a világban, de a szülőknek gyakran erre már nem marad idejük, energiájuk.

Szerző: Duray Zsófia (iskolapszichológus)

baba-elsosegely-konyv

Forrás: 
tudatosvasarlo.hu
5
Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólások

Révész Kara Ildikó's picture

Fenyítés

Olvastátok, hallgattátok a Dió Dénes c. magyar népmesét? Ha nem akkor megpróbálom idézni a hermáni asszonyt: "Addig jó a gyermeknek, amíg az apja szedi ráncba, nem más. Mert a szülői fenyítéstől test lélek növekszik, de ha idegen keze üt, szakad a bőr."

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

KÉK nevelés

Nekem a KÉK nevelés sokat segitett, nem a verés miatt kék, hanem mert a Kapcsolatra Épülő Következetes röviditése.

https://

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)
Richie's picture

"Kiverem a segged!"

Azon gondolkozom, hogy vajon az, amikor az anyuka egy hosszú nap vége felé az engedetlen  3 éves kislányát elfenekli hirtelen felindulásból (odacsap 3-4-et), az mennyire fér bele? Meg tudom érteni, de mégsem. Ti mit gondoltok erről? Avagy: a bionom anyukák sosem ütik meg a gyereküket? 

És milyen hatással van ez a gyerekre? 

Értékelés: Nincs

A gyereknevelésről

Szervusz Richie!

Én négy gyermekes apa vagyok, és magam is voltam fiú, csintalan gyerek. Mindkét oldalról van tapasztalatom az általad feltett kérdést illetőleg.

De ezek a dolgok annyira személyesek, hogy az eszmecserét szívesebben folytatnám a nyilvánosság kizárásával - ugye, kedves Csoporttársak, ez elfogadható...

Ha még érdekel ez a táma, akkor a következő ímélcímre írjál - vagy bárki, aki erről szeretne gondolatokat cserélni: p

Soraidat érdeklődéssel olvasnám. Addig is minden jót kívánok!

Értékelés: Nincs
Kardos-Lőkös Melinda's picture

Nyilvánosság kizárása?

Kedves Nemnyilvános! 

Elfogadható lenne, csak sajnos technikai nehézségekbe ütközik a kapcsoalatfelvétel, ugyanis elérhetőségeket nem jeleníthetünk meg. 

Egyébként mindannyian nagyon kíváncsiak vagyunk ám a véleményekre. Úgysem látszik kötelezően sem arc, sem név. Miért ne lehetne nyilvánosan beszélgetni? 

Értékelés: Nincs

Sententiae diversae sunt

Kedves Melinda! Azért vágtam szét a levelemet, mert lehet, hogy a második részt nem hozzák nyilvánosságra.

A liberális véleményterrorra utalnék.

Nem érzem igazi szabadságnak - hiába van a szó tövében elrejtve a fogalom - ha nem választhatom meg, hogy a fiamat testi fenyítéses iskolába / osztályba járassam-e vagy sem!

Ami pedig az otthoni fegyelmezést illeti, úgy tanultuk - és az élet is bizonyította számomra, hogy a jutalmazásnak és büntetésnek egyensúlyban kell lenni az érzelmi kapcsolattal, annak teherbíró képességével.

Ha az elfenekelős iskolába járna, akkor biztonságban lenne pl. a kislányom a bokánrúgó stb. kisfiúkkal szemben. A kifenekelt srácot pedig feloldozná a közösségben az elviselt büntetés. Főleg, ha esélyegyenlőség van, és a fiúk jogosan érzik úgy, hogy ez az igazi fiús, férfias nevelés.

Ami nélkül az általános ellenszenv kövesedik köréje.

Elég nagy a valószínűsége, hogy egy-egy kikapás egy időre visszatartja a gyereket a rosszalkodástól. Az valószínű, hogy hosszú távon egy dinamikus egyensúlyi állapot fog kialakulni.

Vagyis az első, szeptemberi csitt-csatt után év végéig azért még szükség lesz rá.

De közelítsük meg a dolgot a gyerekek igazságérzete oldaláról is.

Akit piszkálnak, bántanak (büntetlenül!!!), annak a szempontjából.

Azt hiszem, akik ezeket a cikkeket olvassák, egyetértenek. Másképp nem keresnék. Lehet, hogy a többség ebben a meggyőződésben él, csak éppen a liberális véleményterror miatt hallgatunk, és nem tudjuk kikövetelni, a jogrendbe belevinni a való világot.

Köszönöm az érdeklődők figyelmét.

 

 

Értékelés: Nincs

Legfontosabb gyermeki jog

Kedves Melinda!

A legfontosabb gyermeki jognak a következőt tartom:

Mindenkinek joga van a SZÁMÁRA (éppen) SZÜKSÉGES NEVELÉSRE.

Elsősorban azért akartam elkerülni a nyilvánosságot, mert szerettem volna erőteljes = őszinte megfogalmazással élni.

 

Értékelés: Nincs
Liza_anyu's picture

ez büntetendö!!!

Itt Svédországban, ha megütöd a gyereked, jöhet a penzbirság vagy az eljárás!

Az elfenekelést le lehet gyözni, és szerintem semmi szükség nincs rá, mert az már egy elöre eltervezett fenyités. Szavakkal, hangulatok és érzelmek kifejezésével nagyobb hatást lehet gyakorolni egy gyerekre mint a kézfejünkkel. DE! Van az ütésnek egy ösztönös része is, amikor a gyerekeink olyan felelötlenül, tiszteletlenül viselkednek és ezzel összedöntik az összes értékrendszert, amivel próbáljuk nevelni öket, akkor már csak odasózunk egyet! Ösztönböl.... és nem hirtelen felindulásból. Velem is elöfordult ez, nyilvános helyen, holott tudatában vagyok, hogy itt ez büntetendö. Után gondolkodtam, hogy ez a fenyités szinte elkerülhetetlen volt, egyszerüen ösztönös... és ha ezért engem valaki büntetni akar, csak jöjjön.

A legfontosabb, hogy igazságosak legyünk, és hogy a negativ dolgokat kompenzáljuk törödésünkkel, szeretetünkkel, odafigyelésünkkel.

Liza

Értékelés: Nincs
Varga Nikoletta's picture

Fenekelés

Szia Ricsi!

Nem vagyok túl büszke rá, de épp ma reggel fenekeltem el a 7évesemet, persze bal kézzel, mert azzal olyan suta vagyok, így fájni nem is fájt neki, de rendesen meglepődött, azonnal összeszedte magát és befejezte a hisztit. Persze még reggel megbeszéltük, hogy szeretjük egymást,  oda kell figyelni egymásra, hogy mit is kérnek tőlünk és ennek oda-vissza kell működnie; és arra, hogy ő most már iskolás és több szabály vonatkozik rá - úgymint pl. időre be kell(ene) érni az iskolába...

Nem vagyok a testi fenyítés híve, de úgy vélem, hogy egy-két jól irányzott "pofon" el-elkél a gyerekeknél. (Lehet kövezni!)

A régi szép időben, amikor még a középsuli előtt általános iskolában tanítottam - főleg alsóban volt szerencsém -, akkor nem értettem, hogy a gyerkőcért érkező szülőnek miért kell szegény gyerekkel kiabálni, megrángatni, folyamatosan noszogatni... persze, nem éltem a szülők mindennapjait...  :) ... és szerintem ezt csak az tudhatja, érezheti át igazán, aki épp most éli ezt az időszakot! (az idő mindent megszépít :) )

Niki

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (3 votes)

Hozzászólás írása

Tartalom átvétel