A palackba nem zárt szellem

Kanadában 2008-ban megtiltották a biszfenol-A (BPA) nevű vegyület cumisüvegek gyártásához történő felhasználását és néhány gyártó önkéntes módon egyéb felnőtt használatra szánt műanyag termékeiből is kivonta a BPA-t. Tették ezt annak ellenére, hogy egyelőre csak állatkísérletek bizonyítják a vegyület kis mennyiségének fejlődő szervezetekre gyakorolt káros hatásait, emellett egyáltalán nem biztos, hogy a BPA az emberi szervezetre is ilyen hatással van. Egy új amerikai tanulmány viszont nemrég kimutatta, hogy a polikarbonát italosflakonok használata megemeli a vizeletbe kerülő biszfenol-A mennyiségét.

BPA.jpgAz Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerhatóság (FDA, Food and Drug Administration) az 1970-es évek végén egyetlen, a BPA nagy dózisának hatását felnőtt patkányokon vizsgáló tanulmány alapján állította fel a biszfenol-A-ra (BPA) vonatkozó standard biztonsági értékeket. A tavalyi évben két, az ipar által finanszírozott nagyszabású tanulmány alapján döntött úgy az FDA, hogy ezeket a biztonsági standard értékeket továbbra is fenntartja. A toxikológiában használatos, az egyes kemikáliák nagy dózisának hatását vizsgáló tanulmányok abból az elképzelésből indulnak ki, hogy ha egy vegyszer káros hatású, akkor ez legegyszerűbben a szer magas dózisának élőlényekre gyakorolt hatásának vizsgálatával mutatható ki. Az elmúlt évtizedben a BPA-t és más hormonszerű anyagokat vizsgáló tanulmányok azonban kimutatták, hogy ezeknek a szereknek már igen kis mennyisége is káros hatást gyakorol a fejlődő szervezetekre.

Sarah Vogel - aki doktori disszertációjában a BPA politikai, gazdasági és tudományos történetével foglalkozott és jelenleg a Johnson Family Foundation környezeti referense - úgy véli, hogy a hatóságoknak át kell értékelniük azt az eljárásmódot, mellyel a környezeti szennyezést okozó kemikáliák potenciális veszélyét becsülik meg: a veszélyesség kritériumainak megállapításakor nagyobb hangsúlyt kell helyezni a kemikáliák kis dózisainak hatását vizsgáló tanulmányokra, illetve azokra a bonyolult szaporodásbiológiai és idegrendszeri hatásokra, amelyeket a hormonszerű anyagokkal való hosszútávú érintkezés válthat ki.

nem-vettem-figyelembe

A BPA ösztrogénhez hasonló hatása már az 1930-as évek óta ismert, a brit orvoskutató, Edward Charles Dobbs ekkor azonosított több szintetikus ösztrogénként számításba jöhető kemikáliát, például a BPA-t is, melyből végül ipari kemikália lett: először epoxigyanták adalékanyagaként, az 1950-es évektől pedig polikarbonát műanyagok előállítására használták ezt a vegyületet. A foszgén és a BPA reakciójából keletkezik a polikarbonátnak (PC) nevezett kemény, az üveggel azonos fényáteresztő képességű, víztiszta átlátszó anyag, amelyet kedvező tulajdonságai miatt egyaránt alkalmaznak a műszer-, a villamos- és az építőiparban, továbbá a laboratóriumi és a kórházi eszközökben, de újabban például CD-k és DVD-k gyártására is felhasználják. BPA felhasználásával készül például egyes élelmiszerkonzervek belső műanyag borítása, sok italosflakon, cumisüveg és egyéb műanyag ételtároló, műanyag tányér és konyhai eszköz is. Az emberi szervezetbe akkor kerülhet be a BPA, amikor az a műanyagból a benne tárolt italba vagy ételbe szivárog, illetve amikor a fogtömésekből oldódik ki.

A BPA felhasználásának növekedését követően - ma évente összesen mintegy 2,2 milliárd kilogrammot termel belőle a világ - 1982-ben az USA Nemzeti Rákkutató Intézetének szakértői azt állapították meg az anyagról, hogy "nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy rákkeltő hatású lenne", emellett azonban azt is kimondták, hogy "egerekben szaporodási méregnek tekinthető." 1999-ben Fred vom Saal (Missouri Egyetem, Columbia) és kutatócsoportjának eredményei további kérdéseket vetettek fel BPA kis dózisainak szaporodásbiológia hatásairól. Azonban a két - ipari támogatással finanszírozott - tanulmány egyikének sem sikerült Fred vom Saal eredményeit megismételnie: a BPA toxikusságáról azóta is folyó vita ekkor kezdődött meg.

meddig-nyomod-el

Az amerikai nemzeti toxikológiai program a BPA alacsony dózisainak hatását kutató tanulmányok átvizsgálásakor 2001-ben arra az eredményre jutott, hogy "újra át kell tanulmányozni azt a tesztsémát, amely a hormonszerű anyagok szaporodás- és fejlődésbiológiai toxicitásának mértékét határozza meg. Erre azért van szükség, hogy megbizonyosodhassunk róla, valóban szükséges-e a vizsgált dózisok, a kísérleti állatok, illetve a kísérleti állatok korának és az állatokon végzett tanulmányok hosszának a megváltoztatása." Ennek ellenére az amerikai Környezetvédelmi Hatóság 2002-ben úgy döntött, hogy nem veszi bele az alacsony koncentrációk hatásának kivizsgálására irányuló vizsgálatokat az ellenőrző protokolljába. A hatóság azonban szorgalmazta a kutatások kibővítését, aminek hatására a BPA alacsony koncentrációinak hatását vizsgáló tanulmányok száma a kétezres évekbeli húszról 2008-ra csaknem ezerre nőtt. Az USA nemzeti toxikológiai programja ekkor kezdett bele az eddigi tanulmányok áttekintő kiértékelésébe.

Vogel szerint ma már alapos bizonyíték van arra, hogy a BPA kis koncentrációja a fejlődésben lévő élő szervezetre valóban káros hatással van. A 2008-as nemzeti toxikológia program keretében végzett kiértékelés azt a következtetést vonta le, hogy "a jelenlegi BPA-terhelés mellett van egy kis aggodalom az agyra, a viselkedésre és a prosztatára gyakorolt hatást illetően, magzatok, csecsemők és kisgyermekek esetén." Ezenkívül a kiértékelés megjegyzi: "Nem lehet nem észrevenni, hogy a BPA megváltoztathatja az emberi fejlődést."

2008-ban az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal védelmébe vette a BPA-ra vonatkozó tolerálható napi bevitel értékeit, két nagyszabású, az eddigieknél szigorúbb, alaposabb és megbízhatóbb, rágcsálók több generációját vizsgáló tanulmány alapján. Ez az érték tehát továbbra is 50 mikrogramm/testsúlykilogramm, jóllehet az FDA-t saját tudományos munkatársaiból álló albizottsága is kritizálta, amiért döntésének meghozatalához mindössze két, az ipar által finanszírozott tanulmányt használt fel. Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal BPA-val kapcsolatos és jelenleg is érvényes legfrissebb állásfoglalásáról itt olvashat bővebben.

Vogel szerint a jelenlegi tanulmányok az állatokat kimondottan alacsony BPA-terhelés mellett vizsgálják az egyedfejlődés kritikus időszakában. A mérések a hormonszabályozás alatt álló rendszerek befolyásoltságát igazolják: a prosztata súlynövekedését, a spermaminőség csökkenését, a prosztata és az emlő mirigyállományában a rákmegelőző állapotok gyakoriságnövekedését, valamint más, szintén a szaporodószerveket érintő elváltozásokat. Ezenkívül az agy felépítésére és működésére gyakorolt hatásokat is kimutattak azok a vizsgálatok, amelyek a jelenleg érvényben lévő BPA beviteli értékeknél jóval alacsonyabb BPA koncentrációt alkalmaztak. A legfrissebb kutatások tehát arra utalnak, hogy a fejlődés korai szakaszában a hormonszerű anyagok növelik az egyedek későbbi megbetegedésének kockázatát. Egyelőre intenzív viták és tudományos kutatások tárgya, hogy ez a megállapítás vajon igaz-e az emberre is. Egy tavalyi epidemiológiai vizsgálat összefüggés talált a BPA-terhelés és a szív- és érrendszeri betegségek gyakorisága között. Egy másik friss tanulmány pedig azt sugallja, hogy a BPA valószínűleg tovább tartózkodik az emberi szervezetben, mint azt eddig feltételezték.

Vogel tehát azon a véleményen van, hogy a szabályzatok alkotóinak azokat a tanulmányokat is figyelembe kell venniük a döntéshozatalkor, amelyek a hormonszerű anyagok kis koncentrációjának az állati egyedfejlődésére gyakorolt hatását vizsgálják, ezenkívül az eddigieknél hosszabb időtartamú vizsgálatokra is feltétlenül szükség van.

A BPA körüli viták az USA politikai harcterein is egyre komolyabban folytatódnak. Nemrég Kaliforniában, Marylandban, Chicagóban és Minnesotában is törvényjavaslatokat nyújtottak be annak érdekében, hogy betiltsák a BPA használatát a gyermekek számára készített műanyagtermékekben. Vogel szerint egyes törvényhozók a toxikus anyagok ellenőrzésére vonatkozó 1976-os előírások - Toxic Substances Control Act (TSCA) - alapvető felülvizsgálatát is sürgetik.

Műanyag flakonok és a BPA vizeletben mérhető szintje
A Harvard Közegészségügyi Intézetének (HSPH) új kutatása azt sugallja, hogy a polikarbonát italosflakonokból BPA szivárog a bennük tárolt folyadékba: ezt a megállapítást a tanulmány készítői a vizsgálatban résztvevő személyek vizeletbeli BPA-szintjének emelkedésével látják alátámasztottnak. Ezek az újratölthető flaskák az USA-ban nagy népszerűségnek örvendenek: gyakorlatilag minden korosztály, egyetemisták, sportolók, kempingezők, de a városokban úton lévők is gyakran használják őket.

Azt már a korábbi tanulmányok is kimutatták, hogy a BPA a polikarbonát műanyagokból valóban képes bejutni a bennük tárolt folyadékba, a mostani azonban az első olyan vizsgálat, ami az ezzel összefüggő vizeletbeli BPA-szintemelkedést is kimutatta.

"Eredményeink szerint, ha valaki egy héten keresztül minden hideg folyadékot ilyen polikarbonát italosflakonból vesz magához, vizeletében a BPA-szintje az eredeti kétharmadával növekszik meg. A flakonok melegítése a vizeletbeli BPA-szintet valószínűleg még ennél is jóval magasabbra emeli. Ez aggodalomra adhat okot, hiszen a csecsemők érzékenyek lehetnek a BPA azon valószínűsíthető képességére, miszerint a vegyület az emberi szervezetben is képes a belső elválasztású mirigyek rombolására" - mondta Karin B. Michels, a HSPH és a Harvard Orvosi Iskolájának epidemiológiával foglalkozó egyetemi docense, a kutatócsoport vezetője.

A tanulmányban 77 önkéntes harvardi egyetemi hallgatót vizsgáltak, akik először egy hétnapos "átöblítő" szakaszban, minden hideg italukat rozsdamentes fémpalackokból fogyasztották, hogy BPA-terhelésük a vizsgálat kezdetekor a lehető legminimálisabb legyen. Vizeletükben a hetedik nap után meghatározták a BPA mennyiségét. A hét elteltével minden résztvevő két darab polikarbonát műanyagflakont kapott, majd arra kérték őket, hogy az elkövetkező hét napban minden hideg italt ezekből az üvegekből fogyasszanak. Az eredmények azt mutatták, hogy a résztvevők vizeletében a BPA-koncentráció egy hét polikarbonát-flakonos "terhelés" hatására 69 százalékkal nőtt. (Az egyetemi hallgatók BPA-koncentrációi egyébként hasonlóak voltak ahhoz, amely koncentrációval az USA népessége átlagosan jellemezhető. Megjegyzendő, hogy az emberi BPA-terhelés nemcsak az italosflakonok használatából adódik, hiszen a BPA a polikarbonátból képes a levegőbe is kiszivárogni. Az óriási mennyiségű világméretű polikarbonát-felhasználás miatt sajnos ezzel környezeti tényezővel is számolni kell.)

A tanulmány egyik erőssége, hogy a hallgatók a flakonokat soha nem mosták mosogatógépben, illetve nem öntöttek beléjük forró italokat, valamint nem melegítették fel a bennük lévő folyadékot, például mikrohullámú sütőben. Mivel korábban már kimutatták, hogy a melegítés megnöveli a BPA szivárgását, a vizeletben kimutatott BPA-szintváltozás valószínűleg a most mértnél még magasabb lett volna. Az emberi szervezetre gyakorolt potenciális káros hatásokat predesztináló, állatkísérletekben szerzett tapasztalatok alapján a szerzők úgy vélik, hogy további vizsgálatokra van szükség a BPA csecsemőkre, szaporodószervekre és az emlőrákra gyakorolt hatását illetően - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportál beszámolójában.

"Jókor készült el ez a tanulmány, hiszen sok amerikai szövetségi államban éppen most döntenek arról, hogy megtiltsák-e a BPA cumisüvegekben és egyéb bébi műanyagflakonokban történő felhasználását. Ez a tanulmány egy hiányzó elemet pótol a lassan végre elkészülő kirakósjátékból, attól függetlenül, hogy a polikarbonát italosflakonok egyébként milyen mértékben járulnak hozzá a szervezet BPA-terheléséhez" - mondta Jenny Carwile a tanulmány első szerzője, a HSPH doktoranduszhallgatója.

A tanulmány különös felépítéséből ered, hogy nem alkalmaztak kontrollcsoportot, amelynek vizeletbeli BPA-szintjeihez a BPA-terhelésnek kitett résztvevők vizeletbeli BPA-szintjeit viszonyíthatták volna. Az egyhetes "átöblítő" időszak után a kutatók a hallgatók vizeletében regisztrált BPA-értékekhez viszonyították az egy héttel a BPA-terhelés után mért eredményeket: mindez azt jelenti, hogy minden résztvevő mindegy a saját "kontrollcsoportja" volt. A tanulmány másik hiányossága - és ezt a vizsgálat kritikusai természetesen nem felejtették el a kutatók szemére vetni - hogy randomizált sem volt, vagyis mind a 77 résztvevő az első egy hétben rozsdamentes palackokból, a második hétben pedig a polikarbonát palackokból ivott. Ez azt jelenti, hogy nem iktatták ki a külső faktorok eredményeket megmásító lehetséges hatásait, vagyis azt, miszerint elképzelhető, hogy a hallgatók valamit másképp csináltak az első héten, mint a másodikon. A kritikusok nem értik, hogy miért nem lehetett a tudományos vizsgálatok alapvető kritériumait betartva valódi randomizált vizsgálatot végezni, amelyben a résztvevők fele először a polikarbonát flaskákat, egy megfelelően hosszú "átöblítő" szakasz után pedig a rozsdamentes palackokat használta volna.

Igaz ugyan, hogy a patkányokon végzett kísérletek eredményei szerint a BPA képes a hormonszintek befolyásolására, és egyéb jól mérhető elváltozásokat is okoz, ebből azonban nem következik feltétlenül, hogy az emberi szervezetre is azonos hatást gyakorolna. Míg Kanada óvatosságból már most megtiltotta a BPA cumisüvegek gyártásához történő felhasználását, más országok valószínűleg megvárják, amíg olyan tanulmányok is megszületnek, amelyek már a BPA emberi szervezetre gyakorolt hatását is megvizsgálták. Ha az ipar eddigi védekezésére gondolunk, miszerint a BPA nem épül be a szervezetbe, hanem a vizeleten keresztül gyorsan elhagyja azt, az új tanulmányt egyben ennek alátámasztásaként is felfoghatjuk: a vizsgálat valójában nem mást mutatott ki, minthogy a polikarbonát-flaskák használata megnöveli a vizelet BPA szintjét. Teljesen érthető azonban az is, ha az eddigi állatkísérletek fényében és a fejlett országok egészségügyi problémáinak (a fogamzóképesség csökkenése, a korai menstruáció és ezzel összefüggő betegségek) tükrében egyesek már a vészharangokat kongatják.

Iván Béla professzor, az MTA Kémiai Kutatóközpont Polimerkémiai és Anyagtudományi Osztályának osztályvezetője az [origo] kérdésére elmondta, hogy a polikarbonátok gyártásakor a foszgén és a biszfenol-A reakciója nem százszázalékos hatásfokkal megy végbe, a polimer végtermék így sohasem tiszta állapotú, azaz a polikarbonát mellett mindig marad el nem reagált BPA is. Ennek teljes eltávolítása a végtermékből igen drága, de nem megoldhatatlan. A BPA polikarbonát-végtermék mellőli teljes eltávolítása pedig jelentősen megnövelné a műanyag termékek árát. Ha azonban a BPA-ról egyszer valóban bebizonyosodik, hogy az emberi szervezetre is káros hatással van, ez a lehetséges megoldások egyike lehet. "Ameddig ez nem történik meg, addig a döntéshozó hivatalok felelőssége marad, hogy a BPA polikarbonát-végtermékbeli koncentrációját milyen határértéknél szabják meg" - mondta Iván professzor.

Csonkáné Kojnok Magdolna, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság vezető főtanácsosa az [origo] kérdésére azt válaszolta, hogy természetesen hazánkban is rendelet szabályozza, hogy a gyermekek számára készített használati tárgyak és játékok nem tartalmazhatnak semmilyen egészségre káros anyagot. Mivel a BPA emberi szervezetre gyakorolt negatív hatásával kapcsolatosan nem egységesek az álláspontok, ezért a BPA nem került bele a REACH azon nemrég módosított mellékletébe sem, amely a veszélyes anyagok felhasználásának korlátozásáról szól.

A Magyarországon forgalmazott cumisüvegek így egyelőre készülhetnek akár polikarbonátból is, amennyiben a jelenleg érvényben lévő biztonságossági követelményeknek megfelelnek. A polikarbonátból gyártott cumisüvegek BPA-tartalmára hazánkban egyelőre az MSZ EN 14350 számú szabvány tartalmaz előírást. Az utóbbi időben - az egymásnak sokszor ellentmondó tanulmányok megjelenésével - egyre inkább szembeszökő, hogy mennyire nem egységesek az álláspontok a BPA megítéléséről. "Az üvegből készült cumisüvegek használatakor ilyen jellegű kockázattal nem kell számolni" - hangsúlyozta végül Csonkáné Kojnok Magdolna .

Írásunk részben az AAAS beszámolója alapján készült.

Forrás: 
http://eletmod.hirekneked.hu/a-palackba-nem-zart-szellem.html
0
Értékelés: Nincs

Hozzászólások

Hozzászólás írása

Tartalom átvétel