Lassú város, lassú szeretők - hódít a Slow Life

Hogy mennyire igazak a cikk felvetései, azt szerintem már mindannyian megtapasztalhattuk az életünk során. Hogy mi magunk tehetünk érte, hogy jobbítsunk rajta, szerintem ezen sem fogunk vitázni. Az viszont, hogy ki hogyan tudja ezt megoldani, már más kérdés. Mégis azt mondom, hogy végre ez is egy olyan mozgalom, amin érdemes elgondolkoznunk és legalább a lehetőségeinkhez képest apró lépésenként közelebb jutni ezekhez a célokhoz. Böbe


A lassabb nemcsak jobb, de zöldebb is. Bemutatunk egy mozgalmat, ami a gasztrokultúra felől érkező civil kezdeményezésből teljes körű életszemléletté nőtte ki magát. Itthon is egyre több tudatos és látens képviselőt vonz a környezettudatos lassulás.

Közhelynek számít, hogy túlpörgetett világban élünk. Persze a Slow Life, azaz a lassú élet mozgalom sem innen indult, hanem a fejlett nyugatról, és alapvetően az élelmiszerek minőségét és előállításának méltányosságát, és fenntarthatóságát hirdető Slow Food mozgalomból.

Mára a várostervezéstől a designig, a gyerekneveléstől a szexig, az élet szinte minden területén megjelent ez a törekvés. Itt persze nem azokról van szó, akik belekényszerülnek a tétlenségbe. A szabadon választott pörgés helyett a szabadon választott belassulást propagáljuk. Szállj ki a mókuskerékből, akaszd le a gépszíjat!

Időnk urai

Talán nem kell bizonygatni, a kapkodás nem vezet sehová. Nemcsak, hogy nem hatékony, de egyenesen butít. A stressz káros hatásait már számtalanszor kimutatták. Hányunkkal fordult elő, hogy szabadságon se voltunk képesek kikapcsolni a folytonos zümmögést?

Mikor a fogyasztás kényszere diktálja a tempót, egyre többet dolgozunk, és egyre kétségbeesettebben próbáljuk szabadidőnkben jól érezni magunkat, általában úgy, hogy hüyeségekre költjük a pénzt, ám a jó érzés elmarad.

Az idő nem pénz, hanem az első lépcső a szabadság felé, és túl gyakran adjuk ezt munkáltatónk kezébe, vagy pocsékoljuk el. Azt sem én mondom először, hogy a lélekölő munka miként egyenesen arányos az értelmetlen kikapcsolódással, a cél tehát egy egészségesebb egyensúly lenne - élvezetesebb meló, nyugodtabb és harmonikusabb szabadidő, vagy egész egyszerűen csinálj kevesebbet, lassabban -, ahogy az IINDM, azaz a Semmittevés Nemzetközi Intézete fogalmaz.

Nem csak a saját épségünk forog kockán, a Slow Life mozgalom társadalmi kérdésekkel is foglalkozik. Alapvetően zöld, és úgy fogyasztóbarát, hogy a rendszert belülről próbálja élhetőbbé, fenntarthatóbbá tenni. Az életmódunkon kell elsősorban lassítani, ami rendkívül felszabadító lehet, fogyasztóként pedig a minőségi és helyben készült termékeket kell előnyben részesítenünk.

Nyugodtabb gyereknevelés vs. helikopter szülők

Az a helikopter szülő - más néven, hiperszülő -, aki folyamatosan a gyerek feje fölött köröz, és azt csinálja gyermekével, amit vele a társadalom: beosztja csemetéje minden percét, végtelen mennyiségű különórára járatja, a külső elvárásokra koncentrál, és nem a gyerek kiteljesedésére.

A Slow Parenting ezt a szülői magatartásban is megjelenő túlhajszoltságot kívánja ellensúlyozni, és Carl Honoré: Under Pressure – Nyomás Alatt - című könyve közli alapvetéseit. Itt is kulcsszó a kontrollal szemben a szabadság, a korai versenyeztetés helyett hagyjuk, hogy a gyerek maga találjon rá az útjára, fedezze fel a világot. Hozzáfűzném, Honoré maga is gyakorló apuka, és az adta könyvéhez az ihletet, amikor a rajztanárnő megjegyzésére, hogy fia tehetséges. Egy éjen át kutatott magánrajztanárt a neten, másnap pedig kisfia megjegyezte, nem akar magántanárt, csak rajzolni szeretne.

Nem arról van szó, hogy csak nőjön gyerek, mint a vadvirág, de a nevelésnél is érdemes a minőségre törekedni - a velük töltött idő például többet ér, mint az ötödik különóra. A készségek kibontakoztatásánál is fontosabb, hogy a cselekvés örömteli legyen, mint hogy valamihez képest eredményes. Sok alapítványi iskola tanára helyeselne, és azok is átérezhetik a lassú nevelés előnyeit, akiket akaratuk ellenére kényszerítettek szadista hegedűtanárok karmai közé.

Városok: a lassabb élhetőbb

Ha valaki sajnálatos módon többsávos út mellett lakik, vagy csak simán felnézett ilyen szomorú házak ablakaira - a Róbert Károly-Lehel út sarkán, mondjuk -, annak valószínűleg nem kell magyarázni, miért élhetőbb egy lassabb város. Amíg japán és norvég városok versengenek a Slow City - Lassú város - címért, itthon csak a felismerés lassú, hogy a lassúság érték is lehet.

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a fejlődés pusztán a nyugati mértékű fogyasztás átvételében merül ki, amikor tessék, itt van egy progresszív gondolat, amiben Magyarország mutathatna valamit a világnak. Nem arról van szó, hogy az összes kocsit le kell cserélni szamárra, hanem egy átfogó, az életminőséget sok szempontból javító programról. A Tokiótól délre fekvő Kakegawa például a munkaidő rövidítését ugyanúgy kitűzte a lassú hónapban, mint a hagyományos japán öltözetek viselését.

A Cittáslow, ahogy a csigás logójú szövetség egészen konkrét elvárásokat támaszt: 55 kritériuma jól ismert zöld elvekről szól. A helyi közösségeket és hagyományokat kell erősíteni, a várostervezés során is a lakók életminőségét kell szem előtt tartani, illetve a vendégszeretet is alapvető érték. Képzeljük el egy kisváros főterét, ahol kulturális programok várják az érdeklődőket, az emberek megpihennek az árnyas fák alatt, a piacon helyi árukat vásárolnak, és sehol egy autó.

Lebomló csillár - Lassú Design

A lassú designról nekem az jut eszembe, hogy milyen boldogan töltök el órákat egy fülbevaló elkészítésével. A folyamat egyáltalán nem időhatékony, de csodálatosan kikapcsol, a pofás produktumot általában elajándékozom, és vele együtt a perceimet is, amitől, gondolom én, értékesebb. Ugye könnyű megmondani egy tárgyról, hogy szeretettel készült?

A Slow Design is a minőséget részesíti előnyben a gyorsasággal, mennyiséggel szemben. Az elkészítés módja is számít, ahogy akár a tárgy élettartama - ez magyarázza az öt hónap elteltével lebomló glükóz -csillárt. Egy másik tervező a nappaliba fektetett fekvőrendőrrel rukkolt elő - de nem kell ilyen messzire mennünk. Mindenki maga is erősítheti ezt a nemzetközi mozgalmat, ha pár órára leül és kézműveskedik. Jobban belegondolva, az is elég, ha pár órára leül.

Slow Food - Komótos Étkezés

A lassú élet mozgalma a lassú ételből indult ki, és 1989-ben indult, nem véletlenül olasz-francia civilek kezdeményezésével. Mint a mozgalom neve is mutatja, szembemegy korunk népbetegségével, a gyorséttermek térhódításával, és mindent képvisel, amit a gyorsétel-jelenség rombol: az étkezés egészségesebb és kifinomultabb kultúráját, a helyben termelt alapanyagok használatát, ezen keresztül védve az adott régió közösségeit és ökoszisztémáit. Magyarországon a Komótos Étkezés több éve tevékenykedő mozgalom, és támogatja a kistermelőket, a helyi hagyományokat, a biodiverzitást, és nem utolsó sorban a fenséges ízeket.

Forrás: 
http://divany.hu/zold/2011/01/12/slow_life/
5
Értékelés: Nincs Átlag: 5 (4 votes)

Hozzászólások

Siess, légy tökéletes.. vagy lassulj és mentsd meg a Világot..?

Sziasztok!

"Multinál" dolgozó, kisgyerekes anyuka vagyok. Sokszor gondolkodom "jól csinálom-e"?  Körülbelül egy év alatt férjemmel teljesen el "Antalvalisodtunk". E mellett nincs a tv-ben adás vagy 5 éve, (csak hétvégén mesenézés a gyerekeknek). Sokszor már nem is mertem erről beszélni a kollegáim előtt. Kicsit fura mókus vagyok nekik... meg boszi .... (keverem a krémeink, saját keverésű olajokkal ápolom a hajam, házifelvágottat joghurtot készítek, befőzünk, gyógyteákat iszunk... Kézműveskedünk, olvasunk, együtt zenélünk...)

Nehéz  "másnak lenni", de lassan érzem, barátaink, kollegáim megértik mit miért teszek, teszünk. Amennyire lehet a lassú élet követői vagyunk itt, Buda (büdi?)pesten. 

Örömmel látom, sokan járnak hasonló cipőben mint mi. Már nem akarom megváltani a Világot! Aki kérdez, mesélek neki arról, hogy élünk, és nem stresszelem magam ha valaki nem ért meg. Sok sok éve ismerem ezt a verset, olvassátok szeretettel küldöm Nektek.

Zosi

Reményik Sándor

Kegyelem

 

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)
rókamaci's picture

á, szóval ezt így hívják, és

á, szóval ezt így hívják, és mozgalommá nőtte ki magát! :D érdekes, hogy néhány éve én is, mindenféle behatás nélkül elkezdtem érezni, hogy nem jó így, ilyen stresszben és rohanásban élni, és szinte fizikálisan éreztem, hogy visszatart valami az ilyen életmódtól... aztán lassan azt vettem észre, hogy nem nézek tévét, mert nincs rá igényem, inkább neten informálódom... sőt, kifejezetten idegesíteni kezdett a tévé... és így utólag nagyon sokban hozzásegített a tévémentes élet ahhoz, hogy lelassuljak. És annyival, de annyival jobb így... persze az útnak még csak az elején tartunk Párommal, de valahogy úgy érzem, hogy ha az ember boldogan és tartalmasan akar élni, akkor ez az egyetlen járható út - időt kell hagyni mindennek, az életnek magának is ahhoz, hogy igazán értékelni tudjunk mindent. Mert az az érzésem sokszor, hogy nemcsak kifordult magából minden, de el is torzult, és tényleg nem tudja az ember értékelni a legegyszerűbb, de ugyanakkor sok esetben a legcsodálatosabb dolgokat, pláne, ha nincs "beárazva"...

Értékelés: Nincs

KÖSZÖNET!

Nagyon szépen köszönöm Mindenkinek, aki hozzászólt! Teljesen igazatok van, csak könnyebb lenne egy Társsal mennem ezen az úton, akivel ilyen szellemben élnénk boldog, egészséges és teljes Életet... De türelemmel várok, míg eljön az ideje és addig is magamba szívok annyi tudást erről az oldalról, amennyit csak tudok yes.gif Szép hétvégét Mindenkinek! wave.gif

Értékelés: Nincs

elkeseredettség

Lányok, teljesen el vagyok keseredve...annyira nehéz egyedül tudatosnak lenni, és követni a jót, és hallgatni, hogy csodabogár vagyok és elviselni, amikor azt mondják, túl sok mindennel bajom van (házi tészta finomlisztből és hasonlók), meg saját magamnak ételt készíteni...

22éves vagyok és annyira egyedül a Ti gondolkodásmódotokkal a környezetemben, hogy sokszor felgyülemlik bennem a sok feszültség és az értetlenség, hogy miért kell pénzelni a coca cola gyártókat és a cigaretta készítőket, meg a csokoládégyárakat, meg venni a cukrozott joghurtokat, naponta enni a kakaóscsigát kakaóval, és aztán meg én szenvedek majd amiatt, ha a szeretteimmel történik valami, mert igenis nem fogják fel, mennyit ártanak maguknak ezekkel, nem érzik a súlyát, majd csak akkor, ha késő lesz. De nem hallgatnak rám! Én meg idegbeteg módjára csak sírok, és bánt, hogy ennyire önzőek az emberek... fontosabb nekik a cigi, az alkohol, a sok édesség és a többi káros étel, mint az egészségük, vagyis a saját kis vágyaik, bűnözéseik előrébb állnak, mint az, hogy vigyázzanak magukra, mert ha velük történik valami, a család egy életreszóló sebet szerez, és a gyerekek felnőnek szülő nélkül....

Annyira nem érzem magam idevalónak... nem ebbe a korba kellett volna születnem... nincs támaszom ebben a kérdésben, nincs aki lelket öntene belém, nincs akivel együtt - ilyen életformában éljek, és aki szintén így látja a dolgokat mint Én, mint Ti...

Sosem érdekelt a környezetem véleménye, ahogy most sem... de látni, ahogy a családom mit össze nem eszik... és aztán meg megy a nagy csodálkozás, hogy az egyiknek hullik a haja, a másik pocakos a harmadik candidás... nem értem, hogy jutott eddig a világ...

Tudjátok nem azzal van a baj, hogy ennyi lószart próbálnak Ránk sózni, mert ilyen rosszindulatú emberek mindig is voltak/lesznek, hanem azzal van a nagy bibi, hogy az emberek gyengék. De természetesen fel vannak háborodva, ha ezt a szemükbe is mondod. Igenis ellen kell állnunk, mert mi pénzeljük azt a szemétládát, aki ezekből szépen meggazdagodik, és a pénzből utazik Hawaii-ra, mi meg majd elsőosztályú jegyet kapunk a mentőautóba.

Sajnálom, de most kis apró támogató szavakra lenne szükségem, hogy tudjam, nem vagyok egyedül. Nektek könnyen megy? Kitartást mindenkinek, aki időnként szintén kiborul a sok elvetemült egyéntől, és minden tiszteletem azoknak, akik állják a sarat! Én is igyekszem ezt tenni, de a családomért nagyon aggódom...

Vali, köszönöm/köszönjük, hogy szembe pisilsz a széllel és azt, hogy ennyi segítőkész Angyallal vetted körül magad! Nem véletlenül találtalak meg Benneteket! Bármi is vezetett erre az oldalra, örökre hálás leszek neki! Minden tiszteletem a Tiétek:

Bugram Edina

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (5 votes)
exi's picture

elkeseredettség-Bugram Edinának

SZERINTEM(ezt most kihangsúlyozom, mert minden mondatba beilleszthető lenne és nem akartam szóismétlést) Nem neked kell megmentened a világot.

Mikor az ember rátér a szerinte helyes útra("megtér"), legszívesebben átölelné a világot, kiállna és kiabálna, vagy mindenkit megrázna, hogy elmondhassa, hogy héééééé emberek hallottátok, értitek, tudtátok...??? Más emberek "megtérítése" -sajnos vagy nem sajnos-mindenki eldöntheti..- nem (csak) rajtad múlik! És nem ezen múlik(erőltetés). Hanem mindenkinek a saját döntése kell, hogy legyen. Saját sorsát-életét mindenki maga szeretné-próbálja irányítani. Tehát a felelősség is sajátja. És (a "megtérítés") erőszakkal semmiképp nem működik. Sőt, azzal többnyire csak rontasz a helyzeten. És hidd el, akár a mágnes, annál jobban taszítja őket majd a téma! Talán érdemes kicsit lazábban venni a dolgokat. Megvárni magát a "bölcsességet" vagy tudást, amit már biztosan tudsz használni. Tehát amikor már megvan a teljes meggyőződésed (akár nevezhetjük hitnek is) ezzel párhuzamosan talán te is kellően lehiggadsz. És akkor már másképp állsz hozzá a dolgokhoz, nem pedig ilyen görcsösen fogsz az igazadhoz ragaszkodni és azt másra ráerőszakolni.. Picit vállvetve-váll rándítva, hogy ja, persze, akkor csináld-használd-edd (stb.) csak azt, peeersze, ahogy gondolod, ha neked ez teljesen jó-bevált, miért is változtatnál:)

Icipici önzőség talán, de próbáld meg úgy felfogni, hogy úgymond akkor több marad-több jut neked. A legfontosabb, hogy legyél TE a jó példa, legyenek jó eredményeid, bizonyítékaid, téged csak ez visz előbbre, illetve őket csak ez győzheti meg! Gondolj bele: mindig ami "kézzel fogható", az kell az embereknek, ami bevált, ami szemmel láthatóan működik. A kevésbé befolyásolhatóak és/vagy a megfelelő tudással rendelkezőek idővel kiábrándulnak a sok ígéretből, rossz tapasztalatokból.

Tehát TE kellesz nekik, csak még nem tudják:):):):) (Legrosszabb esetben rájönnek ők, hogy igazad volt, és vádolják magukat, miért nem hallgattak rád, ám sajnos az már csak az utolsó miért lesz...) Ezek a gondolatok adjanak neked mindig erőt, vigyenek előre az úton, és ahogy Veronika dalában, legyél TE az az icipici szentjánosbogárka!!! És egyáltalán nem vagy egyedül(még ha úgy is érzed), hiszen itt mindenki ugyanazon az úton megy veled(vagy legalábbis próbál), még ha fizikailag nem is érzékeled...!!! Üdv: exi

Értékelés: Nincs

Exinek válasz

Kedves Exi!

Január óta eltelt már több hónap és szerencsére sikerült is megnyugtatnom magam, elfogadni, hogy minden ember a maga életének a kovácsa. Önzőség vagy nem, de Engem más emberek életvitele nem érdekelt/érdekel és kizárólag a szeretteimet akartam "megmenteni". De már nem. El kellett fogadnom, hogy a saját útjukat kell járniuk...

Csak tudod, könnyebb így felfognom, mikor nem áll közel a szívemhez az a személy, aki lassan rombolja magát... Viszont ha igen, azt nehezebb nézni és a magam megnyugtatására el is mondom a "mondókámat, térítő-beszédemet", mert akkor fogom tudni, hogy Én megtettem minden tőlem telhetőt, kinyújtottam azt a segítő kezet... hogy elfogadják-e, az már mindenkinek a maga döntése. Csak időnként ez a szentbeszéd megismétlődik, aztán megint, aztán megint... mert úgy szeretném, ha tudnák, ha megpróbálnák, ha éreznék a különbséget... de Én jövök ki rosszul ezekből, úgyhogy befogom már egy ideje és csak akkor nyilvánítok véleményt, ha kérdezik, érdeklődnek. De idáig eljutnom is nehéz volt.

Fiatal vagyok, sok mindent kell még tanulnom, főleg azt, hogy mindenkinek joga van hülyének/nemtörődömnek lenni, elszúrnia az életét egészségügyi szempontból... De mondom, egyáltalán nem könnyű ezt végignézni, ha olyanról van szó, akit nagyon szeretek. Úgyhogy nem akarom megmenteni a világot, nem is akartam soha, csak egyedül a családomat próbáltam kiemelni ebből a fene nagy gyógyszer-csoki-cigi-keksz stb. stb. életvitelből. És örömömre szolgál, hogy LASSAN-LASSAN fertőzöm őket teeth_smile.gifmml.gif

És igen, most csinálok éppen kúrát, úgyhogy remélem aki majd látja, hogy milyen szép lett a bőröm, mennyire nem betegeskedem és milyen kiegyensúlyozott vagyok, megkérdi, mi a titkom, mire Én suttogva azt válaszolom majd : TUDATOSSÁG ÉS KITARTÁS yes.gif

Köszönöm a hozzászólásodat! wave.gif

Értékelés: Nincs

igazad van

Kedves Edina! Annyira jól látod a dolgokat, hogy tisztára csodállak. Nagyon ritka az ilyen hozzáállás a te korodban! Igen megnyugtató a tudatosságod, hiszen ez azt jelenti, tudsz majd vigyázni az egészségedre életed folyamán. Azonban nagyon fontos, hogy a családod miatt ne idegeskedj, mert ezzel sajnos nekik nem segítesz, magadon viszont kárt tehetsz, ha állandó stressznek teszed ki magad. Inkább légy higgadt és tarts ki az egészséges életvitelben, mert a jó példa mindig ragadós. Meglátod, téged figyelve lassacskán ők is átállnak majd az új életmódra. Sok sikert regular_smile.gif

Értékelés: Nincs
Beáta's picture

Nincs kudarc...

Sziasztok! Egyik kedvenc modásom:

"Nincs kudarc, csak késlekedő siker!"

(Helene Hadsell)

wave.gif Beáta

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)
Veronika55's picture

Lehetek én is!

Amikor valami bajom van, feltekerem a hangerőt és eléneklem például ezt a számot...

 

Bemásolom ide a dalszöveget, érdemes egy kicsit a sorok mögé nézni...

Vad Fruttik : Lehetek én is

Fásultan vár, végtelen sorban áll - én vagyok.
Hajnalban indul, s a munkára gondol - én vagyok.
Egy kórházi ágyból a plafonra bámul,
vagy vigaszt remélve a pohár után nyúl,
vakon keresgél, ahogy te is kerestél - én vagyok..

Plakátokon masíroznak az igazi hősök,
vagy elképzelt lovakon vágtatnak az ismerősök?
Nekem Te vagy a hősöm, kire fel kell, hogy nézzek,
milliókkal együtt lélegzel, tudom, érzed :
Lehetnél Te is, lehetek én is az az egy, az az egy.

Ref:
Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben,
korlátok nélkül növekszik egyre,
a sztratoszférán át tör a végtelenbe..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..

Lehetek én is, lehetek én is az egyetlen,
kinek szíve eddig még soha nem tapasztalt mértékben
folyton csak érez, s a tiéddel dobban,
s kivérzik lassan itt, ebben a dalban..
Lehetek én is, lehetek én is az az egy, az az egy..

Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad.
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat.
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy,
mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel, vagy lehetek én is az az egy..

 

 

u.i.: ha valakinek van olyan piros retrós fotelje mint a videóban, és már csak a helyet foglalja... szívesen megszabadítanám tőle!

 

 

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)
verebedit's picture

Nem vagy egyedül

Ha ez vigasztal: Nem vagy egyedül. Nap mint nap jártatom a számat, magyarázok, kompromisszumot kötök a családommal. Apró lépésekkel haladunk előre.

Esküszöm az autista fiam jobban elfogad és megért dolgokat, mint a másik fiam és a férjem. De nem adom fel. Lassan ők is rájönnek, hogy mi a jó.

Minden nap beszélni, kell és válaszolni a kérdésekre /akkor is ha cinikusak/. Abban reménykedek, ha látják rajtam a változásokat ők is jobban elfogadják a dolgokat.

A nagy fiam már érzi, hogy nem fáj a hasa, nincs hasmenése. Nem eszi nyakló nélkül a cukrot..stb. Sőt kérte, hogy ne fizessek be ebédre a suliban, hanem inkább vinne itthonról. Ezt most már a kicsivel is elértük.

Sőt én és a gyerekek már tiszta tisztálkodószereket is használunk /a párom még nem/. Mi kb. ide jutottunk 1,5 év alatt. Szóval kitartás, bátran, megéri! Sok türelmet kívánok hozzá!

Értékelés: Nincs

"kis apró támogató szavakra

"kis apró támogató szavakra lenne szükségem, hogy tudjam, nem vagyok egyedül."

Támogató szavak versben:

 

Gyöngysor

Láncrafűzve élünk,
gyöngyszemek vagyunk,
fénylő, ragyogó gyöngyszemek.
Láncra fűzve egységben
egészet alkotunk.
Együtt vagyunk
mégis külön-külön.

11.01.11.

Kesergés helyett pedig fel a fejjel!!!!! Szeretettel terelgesd a környezeted és a legkisebb lépésnek is örülj!!!

szeretettel: Lenóka wave.gif

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)
Antal Vali's picture

Ma verselős napom van!

Kezedben van a sorsod
Az utad önmagad választod
Drágakõ fenn a fényben
Hamisgyöngy lenn a szemétben
Tudom, most azt mondod
Ez sokkal bonyolultabb dolog
Én mégis így érzem
S egy dolog el kell higgy nekem
Hogy legyen akihez mész
Legyen egy kinyújtott kéz

Nézz rám, én itt vagyok
Mindig, hogyha úgy akarod
Vérem a véreddé vált
Hangom mindig érted kiált

(Ossian: Nézz rám)

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (2 votes)
Ordas83's picture

Re: elkeseredettség

Kedves Edina és Olvasók!

Azt hiszem akik ezt az oldalt olvasgatják, nagyon sokszor éreznek olyasféle negatív érzéseket, amelyek Benned is lángolnak. Szinte a számból vetted ki a szavakat az elejétől a végéig! Az emberi ostobaság és nemtörődömség engem is számtalanszor felbosszant, és ha kedvesen szól az ember, akkor gyakran bunkó anyázás a válasz...

Mostanság sokat gondolkodom azon, hogy régen, a világégések előtt hogyan éltek őseink, és hogyan él a "rendkívül bölcs, művelt, fejlett, modern" mai ember. Nem mondok újat azzal, hogy igen nagy a különbség... Bár csak 28 éves leszek, és még rengeteg ismeretre szeretnék szert tenni, de eddig a következőkre jutottam. Sajnos nagyon sokan nem hiszik el, de talán egyre többen tudják már, hogy a világot nem vezető politikusaink, állambácsik és nénik és beosztottjaik irányítják, hanem egy maroknyi ember a háttérből, akik ahogy Te is írtad: "mi pénzeljük azt a szemétládát, aki ezekből szépen meggazdagodik és a pénzből utazik Hawaii-ra" - tehát ők az első számú haszonélvezők, a piramis csúcsán. Ők évszázadok óta generációról generációra gyűjtik maguknak a használható tudást, amit dörzsöltségük, arcátlanságuk gátlástalanságuk, arroganciájuk és "jószándukuk" által a saját maguk meggazdagodására használtak fel. Ám a tudást mások elől igyekeznek gondosan elzárni!!! A világ rossz irányba változása az utóbbi jónéhány évtizedekben nagyon felgyorsult, hiszen ezek a sátánfajzatok már tökélyre vitték a kizsákmányolás és lebutítás minden módozatát, így céljukat még gyorsabban érik el.

Hogy jön ez az egész a mi elkeseredettségünkhöz? Úgy, hogy (magamat is beleértve) az emberek sokaságát számtalan módon sikerült ezeknek az évszázadok alatt elbutítani, és minél nagyobb a sötétség az emberi agyakban, annál könnyebb őket becsapni, kihasználni, és önkéntes szabad akaratú rabszolgává tenni őket könnyedén irányítva. Írtad, hogy az emberek gyengék. Mert módszeresen elgyengítették őket. Nem hülyék ám ezek a "maroknyiak"! Szinte mindenre gondoltak!

  • Közel száz éve átalakíttatták az orvosképzést olyan szemléletűvé, hogy a gyógyszeres és kaszabolásos gyógyítás legyen számukra a természetes "gyógyítás", és nem pedig az évezredek óta jól bevált természetes és többnyire olcsó, Természetből eredő gyógyítás! Csak hogy ez utóbbi nekik nem hoz pénzt...
  • Az oktatás általános lezüllesztésével rászoktatják az embereket arra, hogy hülyeségekkel foglalkozzanak sokat, és ne is gondolkodjanak, mert majd mások tudni fogják, hogy mit kell csinálnunk és hogyan.
  • Ezek a mások rájöttek arra, hogy hogyan lehet még jobban befolyásolni az embereket, így kapott egyre nagyobb szerepet a média, mely szintén az ő kezükben van. Ezernyi csatorna fogható ma már, és oly kevés közülük a tényleg normális! Lényegében mind ugyanarról szól, csak pepitában: ne olvassunk, ne járjunk utána dolgoknak, ne járjunk közösségekbe, ne erősítsük egymást, hanem bámuljuk csak a tévét, ott készen van minden információ, ami nekünk kell... Vajon miért nem reklámoznak olyan termékeket, mint például az olcsó és természetbarát almaecet, szódabikarbóna, illóolajok, mosódió stb. vagy akár a víztisztítót?
  • De ha körülnézünk a világban, láthatjuk, hogy tulajdonképpen mindent támogatnak és fejlesztenek, ami az ő céljaikat és meggazdagodásukat, hatalmuk erősítését szolgálja (legyen az élelmiszer, ruházat, gép, ismeretek, akármi), és mindent pusztítanak, elnyomnak, ami természetes, ami régi és jól bevált, ami érték, mert ezek nekik nem hoznak hasznot! Az nem számít, hogy sok millióan halnak meg naponta élelmiszerhiány, vagy betegség miatt, és hogy "kicsit" elszennyeződik termékeik által a Föld...

Ilyen egyszerű a világ működésének a lényege - gondolhatnánk ezek alapján. De sokan elfelejtették, vagy nem tudhatták meg rajtuk kívülálló okok miatt, hogy az ember sosem lehet Istenné és korlátlan hatalmúvá! Egy élő Világyegyetemben élünk, amelyben ez a Föld csak egy kis porszem. A Világyegyetem törvényeit már a maroknyiak sem tudják megváltoztatni! Testünket számtalan módon elmérgezhetik, szellemünket is, ha hagyjuk... Attól a pillanattól, hogy ráébredünk: nem jó úton járunk, már kezdhetjük is a változást, a változtatást a magunk életében először! Innentől kezdve kötelességünk harcolni az életünkért és mások életéért! Aztán a környezetünkben élőkét is, ahogy lehet és engedik segíteni magukat, próbáljuk erősíteni, hogy egyre kevesebb gyenge ember legyen (főleg szellemileg).

Véleményem szerint az emberek többsége csak a szemének hisz először, és aztán kezd gondolkodni, és ha azt látja maga körül, hogy egyre többen vagyunk olyanok, akik "UFO" életmódot folytatnak, és mégis egészségesebbek, tovább bírjuk stb. mint ő, akkor jó eséllyel ő is változtatni kezd. A szavakkal való érvelés csak a gondolkodásra még kész embereknél segíthet először.

Norvégiában dolgozom, ez már a harmadik nyugat-európai ország, ahol hosszabb ideig tevékenykedek (Írország és Belgium után). Környezettudatosság és egészségtudatosság szempontjából sok téren itt nagyobb a sötétség, mint Otthon! De szorgalmasan másoljuk a "fejlett" nyugatot (szándékosan írtam kis betűvel), vagy legalább is ezt próbálják ránk erőszakolni.

Rengeteg gondolatot lehetne még ide leírni, de summa summárum én úgy gondolom, hogy mindenki, akik itt e Földön élünk, kaptunk a Teremtőnktől egy életet. Ez a miénk. Szabad akaratot is kapott hozzá mindenki, és különböző mennyiségű tálentumot (képességet). Ezekkel kell gazdálkodnunk életünk végéig, és egyszer elszámolnunk. Szerintem nekünk, akik már tudjuk, hogy melyik a helyes út, az a feladatunk, hogy életünkben képességeink szerint éljünk becsületesen, egymást segítve, és igyekezzünk az egészséges élethez, tiszta tudáshoz minél több embert hozzásegíteni. Mindenkin nem tudunk segíteni, de ha mindannyiunk csak a maga környezetében próbál "világítani" azzal, hogy hitelesen él és cselekszik, és ezáltal példát mutat másoknak, akkor már nagyon sokat tettünk az ügy érdekében. De kitartónak kell lennünk, és nem lehetünk megalkuvóak.

Sokan (az én családomban is) csak hosszú évek után kezdenek el másképpen gondolkozni, mert annyi idő kell nekik a számukra elég "bizonyíték" összegyűléséhez. De jobb később, mint soha. Továbbá sajnos meg kell tanulnunk minden egyes emberhez a maga módján szólnunk! Ez további bölcsességet kíván tőlünk. Bizonyos emberismereti és pszichológiai olvasmányok sokat segíthetnek ebben is...

NINCS CSAK EGYFÉLE JÁRHATÓ ÚT. Rómába is évezredek óta sok és sokféle út vezetett... És nem mellékesen a legjobb az lenne, ha megtanulnánk a maroknyiak eszejárásával is gondolkodni, és pár lépéssel mindig előttük járni, hogy ekkora csávába ne keveredhessünk, mint amilyenben ma az emberiség van. (Bocsi, lehet kicsit nehezen vagyok követhető, de nem írhatok le mindent, ami eszembe jut, próbálok rövid lenni.. )

Végezetül: Egy kis égő teamécsest könnyen elfúj a szél az erdő szélén, de akár erdőtüzet is okozhat. Az erdőtüzet viszont már nem eloltja, hanem táplálja, terjedését segíti az a szél, amely nemrég még a kis tűz kialvását is okozhatta volna...

Én szívből kívánom és remélem, hogy mi AntalValis olvasók és mindenki, aki már tudatosan él és cselekszik, összefogva kis mécsesekként akkora erdőtüzet fogunk okozni, hogy egykor a szellemi sötétség sok gonoszsággal és kapzsisággal átszőtt dzsungelét végérvényesen felperzseljük! Addig pedig mindegyikünk erősítgesse a maga és környezete kisebb-nagyobb őrlángjait - hittel, szeretettel és kitartással!

Ordas

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (2 votes)

A médiás részhez hozzászólva,

A médiás részhez hozzászólva, annyi jutott eszembe, hogy nem lenne érdemes egy topikot indítani, ahol a média átveréseit lehetne taglalni? Nevelőbb hatású, az esetlegesen idetévedők számára, ha a leírtak hatására magától jön rá, hogy bedőlt valamilyen dolognak. "Ba..a meg önként küldtem 500 Ft-os sms-t!!!" Az ilyen tutira kétszer is meggondolja, ha újra ilyet akar csinálni. Hatásosabb mint a finom lelkű magyarázás. (Mint köztudott más kárán tanul az okos. A hülye a magáén... , ha egyáltalán rájön, hogy átverték...) Gondolok itt ilyen finomságokra, mint amikor pl a megas..r vagy xtraktor döntőben drámai hangon bejelentették, hogy a szavazás állása 49%-51% - kvázi serkenteni az sms küldést. (nem láttuk, mellettünk beszélték valamelyik karácsonyi vásáron :) ) Valahol olvastam az oldalon a reklámfogásokról, hogy egy reklámblokkban szerepelt mindegyik. Az ilyeneket egy topikba kellene összegyűjteni.

Értékelés: Nincs
Antal Vali's picture

Nem tudom, hogy miért ez a vers jutott eszembe...

Márai Sándor: Halotti beszéd„

Látjátok, feleim, szem’ tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avitt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A „ pillangó ”, a „ gyöngy ”, a „ szív ”- már nem az, ami volt
Amikor a költő még egy család nyelvén dalolt
És megértették, ahogy a dajkaéneket
A szunnyadó, nyűgös gyerek álmában érti meg
Szívverésünk titkos beszéd, álmunk zsiványoké
A gyereknek T o l d i - t olvasod és azt feleli, o k é
A pap már spanyolul morogja koporsónk felett:
„ A halál gyötrelmei körülvettek engemet ”
Az ohioi bányában megbicsaklik kezed
A csákány koppan és lehull nevedről az ékezet
A tyrrheni tenger zúgni kezd s hallod Babits szavát
Krúdy hárfája zengi át az ausztrál éjszakát
Még szólnak és üzennek ők, mély szellemhangokon
A tested is emlékezik, mint távoli rokon
Még felkiáltsz: „ Az nem lehet, hogy oly szent akarat ...”
De már tudod: igen, lehet ... És fejted a vasat
Thüringiában. Posta nincs. Nem mernek írni már.
Minden katorga jeltelen, halottért sírni kár
A Konzul gumit rág, zabos, törli pápaszemét
Látnivaló, untatja a sok okmány és pecsét -
Havi ezret kap és kocsit. A Mistress s a baby
Fénykép áll az asztalán. Ki volt neki Ady?
Mi volt egy nép? Mi ezer év? Költészet és zene?
Arany szava?... Rippli színe? Bartók vad szelleme?
„ Az nem lehet, hogy annyi szív ...” Maradj nyugodt. Lehet.
Nagyhatalmak cserélnek majd hosszú jegyzékeket.
Te hallgass és figyelj. Tudjad, már él a kis sakál
Mely afrikai sírodon tíz körmével kapál
Már sarjad a vadkaktusz is, mely elfedi neved
A mexikói fejfán, hogy ne is keressenek
Még azt hiszed, élsz? ... Nem, rossz álom ez is.
Még hallod a hörgő panaszt: „ Testvért testvér elad ...”
Egy hang aléltan közbeszól: „ Ne szóljon ajakad ...”
S egy másik nyög: „ Nehogy ki távol sír e nemzeten ...”
Még egy hörög: „ Megutálni is kénytelen legyen.”
Hát így. Keep smiling. És ne kérdjed senkitől, m i é r t?
Vagy: „ Rosszabb voltam mint e z e k ? ...” Magyar voltál, ezért.
És észt voltál, litván, román ... Most hallgass és fizess.
Elmúltak az aztékok is. Majd csak lesz, ami lesz.
Egyszer kiás egy nagy tudós, mint avar lófejet
A radioaktív hamu mindent betemet
Tűrd, hogy már nem vagy ember i t t, csak szám egy képleten
Tűrd, hogy az Isten tűri ezt s a vad, tajtékos ég
Nem küld villámot gyújtani, hasznos a bölcsesség
Mosolyogj, mikor a pribék kitépi nyelvedet
Köszöni a koporsóban is, ha van, ki eltemet
Őrizd eszelősen néhány jelződet, álmodat
Ne mukkanj, amikor a b o s s megszámolja fogad
Szorongasd még a bugyrodat, rongyaidat, szegény
Emlékeid: egy hajfürtöt, fényképet, költeményt -
Mert ez maradt. Zsugorin még számbaveheted
A Mikó-utca gesztenye fáit, mind a hetet,
És Jenő nem adta vissza a Shelley-kötetet
És már nincs, akinek a hóhér eladja a kötelet
És elszáradnak idegeink, elapadt vérünk, agyunk
Látjátok, feleim, szemtekkel, mik vagyunk
Íme, por és hamu vagyunk

Értékelés: Nincs
rókamaci's picture

Egy 14 éves fiútól hallottam

Egy 14 éves fiútól hallottam ezt a verset... hátborzongató átéléssel szavalta... de elég, ha csak olvassuk és odafigyelünk minden egyes szavára. Tökéletes tükörképe a mai átlag társadalomnak. Eleve felismerni azt, hogy baj van, nem mindenki képes...

Én úgy látom, szerencsére egyre többen vannak, akik felébrednek az altatásból, lerázzák a manipulatív dolgokat magukról, és érdekes módon meg is találják egymást. Öcsém például szép lassan mert a családunk előtt kibontakozni, és amikor először mert beszélni nekünk mindarról, amit érez és lát, hirtelen mintha mi is megvilágosodtunk volna... azóta (már évekről beszélek) gyűrűzik bennünk is tudásának fénye, és mi is jobban odafigyelünk a világ történéseire, a hagyományokra, a régi öregek bölcsességére... nehéz az árral szemben, de a helyzet egyáltalán nem kilátástalan - mondom ezt én, kicsit saját magamat is győzködve, mert igenis van, hogy elkeseredek, de akik mellettem vannak, szerencsére hamar kibillentenek ebből ;)

De végsősoron én is látom, hogy erősödünk, sikerül egymást, a hasonló gondolkodásúakat megtalálni, mint itt az oldalon is, annyi kedves, okos és értékes ember osztja meg a tudását, jóságát... és mindezt önzetlenül. Úgyhogy működik ez a valami, nevet nem is tudnék adni neki... bármennyire is erőlködik a romboló, emberbutításra és -irányításra törekvő, kiszipolyozó, negatív energia, sokakon egyre kevésbé fog már :) ... ugye? :)

Értékelés: Nincs
Antal Vali's picture

Úgy...

Működik!

A Világ nagy változáson megy át. És van, aki túléli, van, aki átéli, van aki nem. Mi itt mind megélni szeretnénk!

Értékelés: Nincs

Én így gondolom :) Wass Albert: Üzenet haza

Wass Albert: Üzenet haza

Üzenem az otthoni hegyeknek:
a csillagok járása változó.
És törvényei vannak a szeleknek,
esőnek, hónak, fellegeknek
és nincsen ború, örökkévaló.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a földnek: csak teremjen,
ha sáska rágja is le a vetést.
Ha vakond túrja is a gyökeret.
A világ fölött őrködik a Rend
s nem vész magja a nemes gabonának,
de híre sem lesz egykor a csalánnak;
az idő lemarja a gyomokat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem az erdőnek: ne féljen,
ha csattog is a baltások hada.
Mert erősebb a baltánál a fa
s a vérző csonkból virradó tavaszra
új erdő sarjad győzedelmesen.
S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda
a gyilkos vasat rég felfalta már
s a sújtó kéz is szent jóvátétellel
hasznos anyaggá vált a föld alatt...
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők
és kiássák a fundamentumot
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.

Jön ezer új Kőmíves Kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel
és épít régi kőből új hazát.
Üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentom Istentől való
és Istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
A víz szalad, a kő marad,
a kő marad.

És üzenem a volt barátaimnak,
kik megtagadják ma a nevemet:
ha fordul egyet újra a kerék,
én akkor is a barátjok leszek
és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag.
Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk
és leszünk Egy Cél és Egy Akarat:
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.

És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás űz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
a s víz szalad és csak a kő marad,
a kő marad.

Maradnak az igazak és a jók.
A tiszták és békességesek.
Erdők, hegyek, tanok és emberek.
Jól gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasszák már az égben fönt a rostát
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
És lészen csillagfordulás megint
és miként hirdeti a Biblia:
megméretik az embernek fia
s ki mint vetett, azonképpen arat.
Mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad.

Bajorerdő, 1948.

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Edina hidd el, tényleg nem vagy egyedül!!!

Én is, a mai napig is sokszor érzem ugyanezeket, amiket leírtál, pedig idestova 3 éve kezdtem először beiktatni az antalvalis elveket az életembe (én 23 éves vagyok szóval ebből a szempontból is átérzem a helyzeted regular_smile.gif ). És a mai napig nem sikerült senkit "megtérítenem", nem viccelek: senkit. Még aki a környezetemben fogékony ezekre a dolgokra, az is mindig talál kifogásokat, mert - ahogy te is írtad, bizony gyengék az emberek.

Sajnos tényleg az a helyzet, hogy nem tudnak addig változtatni amíg nincsenek rákényszerülve (értsd: nincs valami olyan bajuk, amire már minden hagyományos módszert kipróbáltak de semmi sem segített, így fordulnak a természetes módszerek felé). Sajnos tényleg csak ilyenkor érez elég erőt magában az ember ehhez, a saját példámból is láttam. És minden tiszteletem azoké, akik képesek úgy változtatni, hogy semmi egészségügyi problémájuk nincs a mérgező kozmetikumoktól vagy a kajától amit megesznek.

De érdemes kitartani, tudod miért? Mert ahogy nap mint nap tapasztalod ennek az életmódnak a számos pozitív hatását, ahogy "meggyógyítod" magad a természet erejével olyan bajokból, amit a hagyományos orvoslás műtétekkel és gyógyszerekkel kezel, és ezzel bizonyítasz minden kétkedőnek, akkor tudod a legjobban, hogy soha életedben nem jártál még ennyire jó úton. És végig az a gondolat lebegjen a szemed előtt, hogy az idő téged fog igazolni, mert így lesz.

És szintén saját tapasztalatomból átérzem azt a fájdalmat is, amit akkor érzel, mikor a szeretteid nem hallgatnak rád, és te tisztán látod mi vár rájuk ha folytatják ezt az életmódot, és nekem is időbe telt, de ma már kezdek belenyugodni ebbe, mert rájöttem, hogy egyszerűen nem válthatom meg a világot, és nem menthetek meg mindenkit. És mindig az a gondolat jár a fejemben, amit Vali írt egyszer egy hozzászólásában (bocsánat, ha nem pontosan idézek): "meg kell tanulnod elengedni azt, aki nem akar Veled menni." Sajnos tényleg meg kell ezt tanulnunk, mert máshogy nem megy.

Azzal nem fogunk meggyőzni senkit ha - még ha a saját érdekükben is, de - mindenáron megpróbáljuk ráerőszakolni másokra a saját elveinket, mert az csak visszatetszést kelt az emberekben. Ne akarj senkit meggyőzni, járd a saját kis utadat, de állj készen mindig arra, hogy segíts annak aki hozzád fordul. Mert el fog jönni az az idő. És amikor látod az első apró kis csíráit a "munkádnak" - például amikor valaki elmondja neked, hogy bevált a tanács amit adtál, és ezzel segítettél rajta amikor más nem tudott - , akkor tudni fogod, hogy megéri, mert legközelebb is tanácsot fog kérni tőled, és szép lassan majd megérik rá ő is hogy változtasson. De ez van, sajnos sokaknak előbb bizonyíték kell - és valljuk be, hogy manapság, amikor annyian próbálják az embereket becsapni, ez igazán nem is csoda.

Szóval próbálj kitartani, gondolj arra amit már elértél ezzel az életmóddal (mert gondolom neked is számos pozitív tapasztalatod van Vele kapcsolatban), és ha számodra már bizonyított, akkor ne foglalkozz Vele hogy mások nem hisznek benne. Ha nem mondod mindig a magadét és próbálod meggyőzni őket, hanem ha kérdezik csak türelmesen elmagyarázod, mindenféle kioktatás nélkül, hogy mit miért csinálsz, akkor sokkal érdeklődőbbé is válnak az emberek, legalább is én ezt látom. Szóval fel a fejjel, ne csüggedj, mert lesznek még jobb napok is!

Remélem segítettem valamicskét a kis lelkeden, bocs a "szentbeszédért!" regular_smile.gif

Juci

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (3 votes)

Edina és Juci

Szívemből szóltatok mindketten. Köszönöm.

Értékelés: Nincs

nálunk én vagyok a fék :)

A családunkban szinte mindenki hajtaná a gyerekeket, mert tehetségesek, különóra hegyeket szeretnének beiktatni a napirendbe. Én meg azt mondom, ha valamihez tehetsége van, akkor azt a sorsa is támogatni fogja, ha tényleg azzal van dolga. Lehet ez így elég elszállt, meg spiri, de én ilyen vagyok.

És van rossz tapasztalatom is, a nagylányom elkezdett rajzszakkörre járni és elfelejtett rajzolni, azon túl, hogy nem kapcsolta ki a rajzolás, hanem fárasztotta. Ez azért kellően meggyőzött mindenkit arról, hogy nem kell semmit, csak lehet. Ezek után pedig inkább kivettem a szakkörről és szerencse, hogy van egy festőművész ismerősöm, akihez a nagylányom minden nyáron elmegy az olajfestészeti táborába, mert Erzsi visszacsalogatta a gyerek valódi rajzkészségeit egy hét leforgása alatt, nem is tudtam elég hálás lenni neki ezért! Azóta Ré ugyanolyan szépen és lelkesen, a saját világából, vonalvezetéséből merítve, csodássabbnál csodásabb rajzokat készít!

A néptánc az fontos, sokat fejlődnek tőle, s bár a lány elmondása szerint nem egy jó elfoglaltság számára, az előadások alatt azt látom az arcocskáján, hogy a nagy szóbeli tiltakozás ellenére nagyonis élvezi Ő azt a kis milliőt, amiben van! Meg persze a szereplést és a sok tapsot is clap2.gif sőt, mostanra eljutottunk oda, hogy belátta a mazsorett igazán csak popsirisza és nem is egy olyan csúcs dolog! - bocs minden mazsorettezőtől -

Én magam is szerettem a szakköröket, mert felszabadult örömet jelentettek, a színjátszás, a néptánc, és az irodalom szakkör is. Az oviban nincsen ilyen lehetőség sajnos, de igazából ott még annyira nem fontosak a külön szakkörök szerintem, a játék mindenek előtt!!!! De ez vonatkozik a tv-re meg a számítógépre is, jó, ha jó a fékrendszer és a társam is kellően támogat ebben. Nem kell rohanni, kicsit átköltöttem egy verset:

Élni csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. Márpedig a csillagok sem pörögnek ezerre, mi lenne itt akkor ?????? angel_smile.gif

ölelés! Lenóka wave.gif

Értékelés: Nincs
Varga Nikoletta's picture

Böbe, a legjobbkor jött!!!

Böbe, a legjobbkor jött!!! :)
Épp tegnap gondoltam arra, hogy rákérdezek mi szerkesztőtársaim véleménye a különórákról, gyerekek esetében...
A 6 éves nagyfiam van már abban a korban, hogy "illő" lenne járnia, furcsán néznek rám az ovis szülők, hogy sehová sem hordom a kölköket... de nem akar egyik sem... mivel óriási a mozgásigényük és meglehetősen ügyesek, úgy véltem, hogy elviszem őket tornára.. többfélét is kipróbáltunk, de valahogy nem érezték jól magukat... azt mondták, hogy nekik épp elég az oviban lévő, meg itthon mozognak eleget... (tény és való: van felfüggesztve gyűrű/hinta/"box zsák" = ugráló labda, amit püfölhetnek és trambulin, meg állandóan futkároznak, szumóznak,stb. a lakásban, ugye, aki járt nálunk tudja, hogy elég nagy terület áll rendelkezésükre, mondhatni övék az egész lakás :), meg az udvar )

Nem akarnak járni sehová sem... a zene érdekelné őket, de csak úgy, hogy én itthon mutogassam meg a dolgokat, pech gitározni nem tudok :(... de a szintetizátorral, meg Anyukáméknál a pianino-mal már ismerkedtünk... meg dobolhatnak... meg imádnak dalolni, verselni, mesélni, de velem, vagy néha csak ők hárman...

Rajzolni szépen rajzolnak... de járni nem akarnak sehová, majd Apucival rajzolnak... (A férjem ügyes, grafikus)

Az óvónénik szerint bizonyos területeken nagyobb a tudásanyaguk, mint a többi gyereknek, pedig csak olvasgatunk... semmi extrát nem "tanítok"... az ovis teszteket maximálisan, sőt volt olyan feladat, amit a felett elvégeznek...

Most vajon csak magamat nyugtatom, hogy jó ez így, ahogy van, vagy esetleg kihagyok valamit az életükből, mert én túl sok helyre jártam? 6 évesen már egy éve zongoráztam, tudtam úszni (jártam is), kezdtem a szolfézst, és nyelvet tanultam (bár ez utóbbival semmire nem mentem :-D ), 7-8 éves koromtól két helyre jártam rajzolni...
Ha mélyen magamba nézek, nem érzem, hogy baj, hogy nem járnak sehová, már csak azért sem, mert Ők nem akarnak... abban csak bízom, hogy nem azért nem akarnak menni, mert kivetítem rájuk a gyermekkoromból visszamaradt tudatalattimat :-D

Ti, kedves Olvasók, mit gondoltok erről?

Niki

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (2 votes)
diva's picture

Különórákról

Teljesen feleslegesnek gondolom a különórákat kb. 10 éves kor alatt. Idegen nyelvből egy ötödikes fél év alatt képes megtanulni az egész alsós tananyagot. Ebben az életkorban már látszik, mi iránt fogékony a kisgyermek, tehetséges-e valamiben. És ekkorra ő maga is képes felfogni a különóra értelmét. Persze lehet, hogy néha kicsit terelgetni, nógatni kell, ez a szülő dolga és felelőssége. Ám ha a gyerek szenvedve utálja a dolgot, nem kell erőltetni. Van azonban kivétel, ez pedig a sport. Másképp fejlődik annak a gyereknek az izomzata, csontozata, akit már akár 4-5 éves korától rendszeresen sportolni visznek. Meg kell találni azt a mozgásformát, amit a kicsi élvez, szívesen csinál. Úszni megtanulni pedig kötelező. yes.gif Diva

Értékelés: Nincs
Évke's picture

különórák

Kedves Niki!

Abszolút nem akarok állást foglalni ez ügyben, hisz semmi tapasztalatom nincs, és még gyermekeim sincsenek. Csak pont idevág az én sztorim. Anyukám olyan szépen terelgetett minket, és úgy érzem meg is találtuk a helyünket. Én zeneiskolába jártam, bár 8 évesen azt kérdeztem anyukámtól, mikor az isiből hazavittem egy beiratkozási lapot, hogy "anyu ugye nem?" Anyu pedig mondta, hogy "dehogynem"! yes.gif Szóval semmi kedvem nem volt, nem akartam, de ő látta, hogy imádom a zenét. Az első évben azért még rákérdeztem, hogy abbahagyhatom-e, de ő megtiltotta. Ez azért érdekes, mert a gyerekek általában nem szeretnek kitartóan csinálni dolgokat. Sőt, engem nyomasztott a zenesuli. Örülök, hogy akkor édesanyám kitartott a döntése mellett, mert nyolcadikos koromra annyira megszerettem, hogy egyértelmű volt, hogy zenei pályára megyek. Azóta is áldom ezért anyukámat, mert úgy érzem a helyemen vagyok. Az én esetemben szükség volt a különórára, mert másképp nem lett volna esélyem a pályára.

Mindenesetre nem gondolom, hogy feltétlenül különóra kell mindenhez, mert nem olyan egyértelmű mindenkinél kicsi korban, hogy miben tűnik ki. Kicsit terelgetni kell őket, meg otthon sokat foglalkozni velük, hogy ne legyenek ingerszegény környezetben. (Nyilván ez nálatok is egyértelmű.) Szerintem semmi izgulni valód nincs ezen. Nagyon sok gyerek csak középiskolásan jön rá, hogy mi érdekli (tanár lévén ezt sokszor tapasztalom), és nem késő egyáltalán.

Üdv Évke

Értékelés: Nincs

"Különtanár", vagy "mama/papa/nagyszülőtanár"

Nekem nagyon tetszik ez a mozgalom, mert talán próbál közelebb férkőzni ahhoz a modellhez, ahogyan régen éltek az emberek. Nem rohantak, éltek a természet ritmusában, tették a dolgukat és az együtt töltött időnek értéke volt! Pont a minap beszélgettünk a barátnőmmel, aki Alsótoldon nőtt fel, hogy a mamájának még micsoda nagy dolog volt -és persze izgalom-, hogy mehetett a fonóba, hogy mehetett tollat fosztani! Pedig dolgozott közben! Mégis! Egy értelmes és értékes együtt töltött idő volt a fiataloknak, miközben az öregektől is tanulhattak. A nagycsaládnak, közösségnek megtartó ereje volt, óvták, gondozták és tanították a családhoz, közösséghez tartozókat; és itt ragadnám meg, hogy válaszoljak Nikinek: nem hinném, hogy rosszul teszed, hogy nem hordod a gyerkőcöket hatszázfelé, hanem Ti tanítgatjátok otthon őket! Szerintem nincs és soha nem is volt ennél örömtelibb és hatékonyabb tanulási lehetősége az ember gyerekének, mint családban fejlődni és cseperedni! Persze ehhez az is kell, hogy legyen mit továbbadni, ehhez viszont egykor el kellett járnod zongorázni, meg szolfézsra, hogy most ezt a tudományt továbbadhatsd... Nálunk sem egyszerű, mert én sajnos gyáva kukac voltam és nem mertem színpadra lépni, ezért sem néptáncolni sem zenére nem jártam... ezeket pedig nagyon fontosnak tartom, mert rengeteget tud adni az embernek! Ebből következően a lánykám és a fiam járnak táncolni, Zsófi zongorázik is. Sajnos ez azzal jár, hogy két nap a héten este hatra ér haza, viszont imádják mindketten amit csinálnak és semmiképp sem szeretnék abbahagyni! Én meg próbálom úgy intézni, hogy legyen ideje feltöltődni, kikapcsolni, azaz törekszünk az egyensúlyra

Berni

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Hozzászólás írása

Tartalom átvétel