A magyarok negyede funkcionális analfabéta?

A minap hallottam a rádióban ezt a hírt, miszerint a magyarok 25-30%-a funkcionális analfabéta, azaz tud olvasni, de nem érti, amit olvas. Ez mélyen elgondolkodtatott, hisz világunk át-meg át van szőve - Magyarországon főleg a rendszerváltás óta- bonyolultabbnál bonyolultabb banki, hitel, stb. szerződésekkel, melyekkel a lakosság nagytöbbsége rendelkezik, viszont a tények fényében olyan beleegyezéssel, amelynek lényegét talán nem is értette meg aláíráskor...

Kicsit messzebbre mennék. Én 1989-ben kezdtem az első osztályt és emlékszem, akkortájt vezették be a képolvasást. Nekem is volt ilyen kis mappám a betűkkel és képecskékkel együtt, de szerencsére a tanító nénim nem használta.
A baj a képekkel, hogy nem a szó valódi értelmére figyelünk, hanem rápillantáskor rögtön az az egy tanult kép jut az eszünkbe, amit iskolában mellétársítottunk. A magyar nyelvet jól, szótagolva lehet megtanulni, így lesz biztos mind az olvasás, mind a helyesírásunk. Gondoljunk csak a "adja" szóra! Kimondva "aggya", így helyesen csak akkor fogjuk tudni használni, ha ismerjük a szó tövét, tehát már olvasni is úgy tanultuk meg, hogy "ad-ja". Vajon miért tanították másképp az olvasást? Miért maradozott el a régi, a magyar nyelvnek legjobban megfelelő  szótagoló olvasástanítás?
Vajon kinek jó, ha nem érti a nép, amit olvas? Nem érti, mit ír alá?...
Hát, ezek a gondolatok merültek fel bennem, talán tudunk változtatni ezen is a felnövekvő nemzedék javára egy kis odafigyeléssel.

Berni


Antal Vali kommentárja:

Bernivel sokat beszélgettünk arról, hogy miért van az, hogy népes olvasótáborunk egy kis hányada - akik egyébként tanult és intelligens emberek - az elolvasott cikkek után olyan kérdéseket tesznek fel, mintha nem tudták volna értelmezni az olvasottakat. Először azt hittük, hogy bennünk van a hiba, és mi nem fogalmazunk körültekintően, vagy közérthetően. De több ilyen "félreolvasott" (fehéranyag vs. fehéragyag)- és ezáltal félreértelemzett - mondat és szó kapcsán rá kellett jönnünk arra, hogy a képolvasás a hibás.

A magyar nyelv sajátossága az, hogy ragasztó nyelv. Az agglutináló (szó szerint: „ragasztó”, értelem szerint: ragozó) nyelv a szavak jelentését elsősorban a szóalakok megváltoztatásával állítja elő úgy, hogy azokhoz toldalékokat kapcsol. Ez által nyer új értelmet egy kifejezés.

A szó-RA a  RAg, mint egy RAGasz ragasz-tó-dik az alapszóhoz, hogy a RAGozódás létrejöjjön.

Az agglutináló nyelvek esetén a képolvasás módszerével való tanítás megnehezíti a későbbiekben a szöveg értelmezését. Valamint a magyar nyelv ragasztó ragozásából következő helyesírásának és logikai szórendiségének a megtanulása is nehezebb a képolvasással.

Megfigyeltük, hogy az "értetlenebb" és a rosszabb helyesírású (és ezt most nem bántó szándékkal mondom!) olvasóink mind a képolvasó fiatalabb korosztályból kerülnek ki.

Antal Vali


A szakértői becslések szerint Magyarországon az analfabéták száma nem éri el a lakosság egy százalékát, de a funkcionális analfabéták száma ennél jóval magasabb. A Fülöp-szigeteken mintegy kilencmillió állampolgár minősül funkcionális analfabétának.

A magyar felnőtt népesség 25-30 százaléka funkcionális analfabéta, az OECD adatai szerint pedig minden negyedik magyarnak gondot jelent az olvasás és az olvasottak megértése, mondta el Steklács János, a Magyar Olvasástársaság elnöke. A 2000-ben és 2006-ban végzett PISA kutatások adatai alapján a magyar 15 évesek szövegértési képessége jelentősen a nemzetközi átlag alatt marad.

A Fülöp-szigetek 67 milliós lakosságának13 százaléka, vagyis mintegy 9 millió fő funkcionális analfabétának minősíthető, írja az ELTE Társadalomtudományi Karának hírlevele. A funkcionális analfabéták többnyire tudnak ugyan írni-olvasni, de nagyon rosszul értik meg az olvasott szöveget. Ezen képesség hiánya akadályozza a tanulást és komoly hátrányt jelent az élet legkülönfélébb területein.

Mai számunkban Klotz Tamás és Braun Márton ír arról, hogy szakértői felmérések szerint 4 év múlva az állások döntő többségének betöltéséhez digitális írástudásra lenne szükség, ám jelenleg a magyar társadalom 50-60 százaléka digitálisan írástudatlan.

Szerző: Világgazdaság Online
 

Forrás: 
http://www.vg.hu/kozelet/tarsadalom/a-magyarok-negyede-funkcionalis-analfabeta-327909
5
Értékelés: Nincs Átlag: 5 (3 votes)

Hozzászólások

Csak egy gondolat. Szerintem

Csak egy gondolat. 

Szerintem nem feltétlen állíthatunk párhuzamot a szótagolva olvasásal való tanulás és a fukcionális anafalbetitézmus közt. 

Ugyanis ha csak az én példámat nézzük.

 Bár korosztályom szerint a szótagolva tanulók közé tartoztam. De nekem ez nem ment, sem az írás, sem az olvasás, az értéstől pedi fényévekre állatam . Állítom ha édesanyám hagy , akkor ma bizosan nem lennék képes az értő szöveg olvasára. A hangosolvasás talán menne, írni is tudnék de nem hinném hogy érteném is azt.  


Elmondom mire figyeltem fel több osztálytársam esetében annak idején általánosban , de közép iskolában is. És a korosztályamba tartozó emberek közt máig látom, itt-ott , bár az arány egyre kevesebb.
Ennek a megfigyelésnek csak annyi volt az apropója hogy eleinte idegesített, mert nem értettem ha felvassa miért nem tudja elmondani mit olvasott?  Aztán mikor rájöttem hogy azért mert nem is érti, szomorú voltam , és elkeztem őket sajnálni. 

A hangosolvasásuk , pontos , hagsúlyozott. Tényleg szép. De ha vissza kelett mondaniuk a szöveget, vagy annak a tartalmát. Ez már nem ment. Egyszerűen nem értették amit olvastak. 
És ezek az emberek biztosan szótagolós módszerrel tanultak olvasni. 

A szóképes módszerről nincsenek tapasztalatim. 

Nállam így harmadik módszert alkalmazott édesanyám:

1. betűk ismerete.

2. betűk egybe olvasását kellet megtanulom, nem magukat a szavakat,  és úgy kiejtenem a szót. 

3. Jelentés: rövid felovasott szövegrészlet lényegének visszamondása a saját szavaimmal!!! - > ha kelett puskázhattam a könyvből , de nem olvashattam fel mégegyszer a szöveget, csak az adatok lehettek ugyanazok. 
A visszamondandó szöveg hosszúsága mindíg nőtt.  

Eredmény: 

Pozitívumok: 

Néma olvasás szövegértés szerintem kb. 95%-os. Ezt abból gondolom , hogy mára csupán jellemzően szinte csak  az idegen szavaknál vannak gondok. Ha utánna nézek azok jelentésenek , ez sem merül fel. 

Jogi szövegeket is különösebb nehézség nélkül köveketek, megértek. 

Negatívumok: 

Nem kötő irással írok.

Elválasztani nem tudok.  Így sorkizárt írásmód sem megy. 

A helyesírásom, néhol kissé bukdácsol. De nem súlyos a probléma. Csak ékezetek esetében.  - ez a szöveg visszaolvasásával jellemzően orvosolható probléma. 

Hangos olvasásom lehet hogy elsőre nem a legszebb , de tudok felolvasni és meg is értem azt. 

Értékelés: Nincs
Tinne's picture

képolvasás

Én most 38 éves vagyok, és szerencsésnek érzem magam, mert még szótagolva tanultam olvasni. Soha nem volt gondom a nyelvtannal, és a helyesírással. Az öcsém hét és fél évvel fiatalabb, őt már képolvasással tanították, de mivel anyukám igen előrelátóan gondolkodott, az utolsó nyáron a suli előtt közös játékot kreált a szótagolás megtanulásából. Egész nyáron sokat olvastunk, és igyekeztünk megtanítani a testvéremnek az alapokat. Mire eljött az iskolakezdés, már egész szépen olvasott szótagolva.

Sajnos sokat küzdöttem a tanulással, a legtöbb órát unalmasan száraznak éreztem. Nem a memóriámmal volt a gond, hanem azzal, hogy a szövegeket olvasva még az életkedvem is elment.

Felnőtt fejjel, egy szakvizsgámra készülve, az utolsó pillanatban rendeltem meg egy agykontrollos kiadványt, amit végigolvastam, megnéztem a DVD-t, majd az ott megtanult módszerrel átdolgoztam a tételeimet, és 8 nap alatt megtanultam 3 x 84 tételt.  Remegve mentem vizsgázni, mert eddig azt tapasztaltam, hogy csak kemény magolások után tudok bármit is használhatóan megjegyezni. Az írásbelim négyes lett, a szóbelim és a gyakorlatom jeles.

Most hét évvel később újra elővettem a munkafüzetet és a DVD-t, mert újra "iskolapadba" ültem, amíg itthon vagyok a lányommal gyesen. Vár rám egy következő szakvizsga.

Tinne

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)
Zandra's picture

1 mondat jutott eszembe:

"Az aki tud olvasni, de nem teszi, az semmivel sem különbözik az analfabétától." Ebben a tekintetben vajon hány %- a funkcionális analfabéta? laugh.gif

Értékelés: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)
Lulu86's picture

Zandra, hasogatom a szőrszálat

Szia Zandra, az analfabéta és a funkcionális analfabéta az ugye két dolog. Az előbbi az olvasás-írás tudás hiánya, az utóbbinál olyan alacsony szinten van a készség, hogy olvasásnál megnehezíti a szövegértést.

Értékelés: Nincs
Zandra's picture

Igen, hasogatod

mert ez "vicc" is lett volna, ahogy a teeth_smile.gif jelzi is. Lehet, hogy lemaradt a "funkcionális" -nál a kapcsos zárójel, ami ennek megértését segíti.

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (2 votes)
diva's picture

Olvasástanulás - Meixner

Elszomorító és egyben reális képet festenek a hozzászólások a mai gyerekek olvasási képességéről. Pedig létezik olyan módszer, amellyel MINDEN gyerek megtanul olvasni, ráadásul élvezettel, játékosan, könnyedén. Meixner Ildikó módszeréről van szó. Itt a betűtanulás kb. a tavaszi szünetig tart sok-sok gyakorlással, rengeteg manuális munkával. A betűtanulási sora a leglogikusabb. Szóval csak ajánlani tudom minden leendő iskolásnak és szüleinek. Díva

Értékelés: Nincs

Meixner minden gyereknek?

Na nem. Középsőm Meixner módszerrel tanult. Illetve nem tanult. A 6. betű után semmit. Ellenállt, de nagyon. Meg is fogalmazta, nagyon lassú, értelmetlen, unalmas. Miért kell egy betűn napokig kerregni? Végülis Romankovicsból tanult meg olvasni, kiválóan. (A tanítónéni nagyon rugalmas volt, azt mondta, ha ennek a gyereknek más kell, akkor mást kap) Azóta is emlegetjük, igen, ebből a könyvből egy kiskutya is megtanul olvasni, de mit csináljunk, ha Rebeka nem kiskutya teeth_smile.gif Ez sem a bölcsek köve. Gyerekfüggő, kinek mi jön be. Roni

Értékelés: Nincs
verebedit's picture

hétvégi házi, tanárok

Én is egyetértek a hétvégi házival bizonyos mennyiségben és bizonyos gyerekeknél. Nekem 2 fiam van, ebből az egyik jár normál iskolába, a másik speciálisba. A kicsinek ( a normál iskolás) jót tesz a hétvégi házi. Őt egyszerűen állandóan le kell kötni, még így 14 évesen is. 8 évesen 134-es IQ-ja volt. Nagyon könnyen tanult. A másik fiammal viszont minden egyes házinál vért izzadtunk. Speciális iskolába jár, és egyszerűen órákat vett el a hétvégékből, mire végeztünk egy pármondatos házival. Iszonyú volt. Borzasztóan frusztrált lett ő is és mi is. Reklamáltunk a tanárnőnél, és hál' Istennek az iskola elvette a hétvégi házit. Sőt egyáltalán nincs házija most már. Szóval szerintem normál iskolákban kell a hétvégi és a szünetre adott házi feladat, de csak olyan mennyiségben amely nem haladja meg a napi. maximum fél órát. Az iskolákról pedig az a véleményem, hogy mindkét fiamnál ez a harmadik iskola, ahova járunk. Én azt mondom, ha valamelyik nem felel meg azonnal váltani kell. Saját tapasztalat. Mondjuk speciális iskolánál sajnos nincs túl sok választás. Nekünk a régi vágású tanárok jöttek be. Akik követeltek, de igazságosak voltak és megdorgáltak, ha valamit nem jól csinált a gyerek, de dícsértek is. Sajnos kevés van belőlük. Inkább olyan tanárokkal találkoztam, akik lementek a gyerek szintjére. Nekünk ez nem volt jó. Szerintem a tanár tartsa meg a 3 lépés távolságot a gyerektől és tiszteljék kölcsönösen egymást.

Értékelés: Nincs

A hozzászólásokból kitűnik,

A hozzászólásokból kitűnik, hogy a szülőkkel, a szülők oldaláról érkező nyomásokkal is baj van... Mert ahogy az iskolarendszer fejlődik, abban ennek is nagy szerepe van. Egyre nagyobb elvárások, egyre gyorsabb tempó, ami nem igazodik a gyerekek életkori sajátosságaihoz. Kezdjük el az óvodában a tanulást, első tanév karácsonyára olvasson a gyerek, másodikban egyenleteket oldjon meg, ötödikre két nyelvvizsgája legyen... Ha ehhez hasonlókat várnak el a szülők, akkor a versenyhelyzetben lévő iskolák próbálnak ehhez igazodni. De ahogy mosolyka is írja, "hová kell rohanni"? A terhelést lehet fokozatosan is véghezvinni, és akkor lehet, hogy nem utálja meg a gyerek az iskolát, a tanulást. Az én fiam egy alternatív pedagógiájú ált. iskolában tanul. Ők 3. osztály év végére tanultak meg folyékonyan olvasni és folyóírással írni, de nem maradtak le semmiről. Az osztály minden tanulója falja a könyveket, nincsenek szövegértési/értelmezési gondjaik, sőt szerintem a lassabb tempónak köszönhetően még az írásképük is sokkal szebb... A kötelező olvasmányokkal is ez a helyzet szerintem. Nem mindegy, mit mikor, milyen korán. Ahogy valaki írta már, általánosban hadd olvasson olyasmit a gyerek, amiben kedvét leli (legyen akár Geronimo S., akár Harry P.), aztán 14 éves kortól jöhetnek a nehezebben emészthető, mélyebb belegondolást igénylő olvasmányok.

Értékelés: Nincs
swarley's picture

olvasás

Sziasztok, nem bírtam megállni, hogy ne írjam le a véleményem, mert "szakmámba vág" a dolog. Nem értem, Jókait miért akarják kivenni a tantervből. Annak idején, általánosban, minden nyáron 1, azaz egy könyvet kellett elolvasnunk, ami meglehetősen kevés. confused_smile.gif Ezt ma így látom, bár akkor gondot okozott egy 300-400 oldalas könyv elolvasása, főleg akkor, amikor egy gyerek a bizonyítvány kiosztása után hallani sem akar az iskoláról egészen szeptemberig. Én sem szerettem olvasni, sajnos, viszont azt nem mondhatom, hogy nem értettem ezeket az olvasmányokat, mert akkor is volt valamiféle olvasatom róluk, ha nem egészen értettem a politikai, társadalmi stb. hátterüket. Akkor is értettem a történetet. Valahol hallottam, hogy néhány hosszabb, klasszikus regényt "mai" magyarosítani akarnak. Ekkora baromságot! Amikor az angolok Shakespeare-t eredetiben olvassák, és semmit sem értenek belőle, addig a magyar nyelv alig változott az Ómagyar Mária-siralom óta, amit gyerekkoromban én is értettem. És akkor azt mondják, hogy Jókait nem értik? Hát ez vicc! Egyébként meg nagyon sok a diszlexiás gyerek, amit sajnos a tanító nénik nem vesznek észre. Nekem is voltak gondjaim az olvasással, a szövegértéssel ma is vannak problémáim, de sajnos ezt mindenki a félénkségem számlájára írta, és nem vette észre! Ennyit erről. Kicsit feldühítettem magam ezen. sorry.gif swarley

Értékelés: Nincs

Jókai kell?

Ezt mondjuk nem hallottam. Azon viszont el kellene gondolkodni, hogy mire való egy kötelező olvasmány? Amennyiben az a válasz, hogy megszerettetni az olvasást, az irodalmat, akkor Jókai nem jó választás. Ha valaki addig egyetlen könyvet el nem olvasott, de köpi-vágja a TV-műsort, és otthon van a számítógépes játékokban és, annak nem jó Jókai. Akinek meg megvan az a családi háttér, ahol érték az olvasás, ott meg mindegy, mert a gyerek jóval korábban kiolvassa, semmint az kötelező lenne.

Egyébként meg rengeteg jó könyv van, nem biztos, hogy csak Jókai az etalon. Ugyanígy bele lehetne kötni abba is, hogy milyen költőket tanítanak, de minek? A gyerek nem a suliban szedi fel a műveltséget, hanem otthon. Sőt arra sem várok, hogy a komolyzenei, képzőművészeti műveltségét az iskola adja, pedig ez sem hátrébbvaló, mint az irodalom. Én vagyok az anyja, és tanítom meg egy csomó dologra, úton-útfélen, az én felelősségem, ne mutogassak már az iskolára. De most komolyan, van évi 1-2 kötelező olvasmány, ha ez meghatározó egy gyerek életében, az elgondolkodtató. Mondjuk egy olvasó 10 év körüli gyerek kiolvas 2 hetente 1 könyvet, ha az 5-600 oldal. Ebből mit jelent egyetlen könyv?

Roni

Értékelés: Nincs Átlag: 3.7 (3 votes)
Lulu86's picture

funkcionális analfabétizmus és Jókai

egyetértek, a képolvasás valóban megnehezíti az olvasás elsajátítását, ennek következtében nehezíti a szövegértést, de mini kiegészítést szükségesnek érzek. (Ne haragudjatok, de nem veszem elő a könyveimet és nem nevezem meg a forrásokat, csak a lényeget írom le)

Vali által felhozott példa a fehéranyag vs. fehéragyag félreolvasása az olvasás mechanizmusával függ össze. A szó elejéből és végéből valamint a szövegkörnyezetből kikövetkeztetjük a szót. Így olvasunk, és emiatt van, hogy sokszor teljesen mást, mint ami oda van írva. Biztosan ti is tapasztaltátok már, hogy vissza kellett olvasnotok, mert nem értettétek, hogy ez most, hogy jön ide, és akkor észleltétek, hogy mást olvastatok.

Az meg, hogy Jókai törölni kell a tantervből, mert nehéz, nem értem, azon nőttem fel, bár én tudtam olvasni regular_smile.gif

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Jókai valóban az egyik nagy

Jókai valóban az egyik nagy írónk. De ennek ellnére én 7.ben sem tudtam végigolvasni a Kőszívű ember fiait, és most 34 évesen sem. De ez ez én bajom. Viszont Mikszáthért egyenesen rajongok. Meg Karinthyért és Kosztolányiért. József Attila versei nekem nehezek. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy azért mert valami nehéz, miért kell kikerülni? Sok gyereknek pl. probémát okoz matekból a százalékszámítás, mégis meg kell tanulni. Abban Veronikával értek egyet, hogy nekünk szülőknek kell segíteni gyermekünket. Bár mi nagyon messze vagyunk, a kisfiam még csak 16 hónapos, de a nővéremék szerintem jól csinálták. Amikor a fiuk általánosba járt, azt mondták neki a nyári szünetben, hogy válasszon ki egy könyvet, lehetőleg szépirodalmat, és minden nap el kellett olvasnia 10 oldalt, és utána elmondta a saját szavaival, hogy mit olvasott. Azt hiszem, Fekete István Vukjával keztdék. A gyerek nagyon szerette, és így nemcsak olvasni, hanem értelmezni és fogalmazni is megtanult.

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (2 votes)

Nem leszek politikailag

Nem leszek politikailag korrekt ígérem. Sajnos '90 óta az tendencia, hogy kis lépésekben ugyan, de züllesztik az oktatást. Nem véletlen, hogy a funkcionális analfabétizmus egyre jobban terjed.Amikor egy liberós(liberális) illetékes mondhat olyat, hogy elég ha írni meg olvasni, esetleg számolni tud egy 6, 7-dik osztályos diák, azt hiszem ez mindent elárul. sad_smile.gif Tehát ha az olvasás műveletét el tudja sajátítani a nebuló, az bőven elég. no.gif És akkor még fel sem merült a gondolat, egyáltalán megtanulhatja e az értő olvasást is. Egyetértek a szótagolva tanulással, nagyon hasznos, ráadásul a beszédkészséget is fejleszti.Beszédhibák javítására is egy kitűnő módszer. A magyar nyelv eltorzítását is vehemensen támogatja a mindenkori kulturális adminisztráció.Jelenleg Magyarországon élek, én nem akarok lájkolni(like),soppingolni, vagy denszelni(dance). (szerencsére a fuck szót nem magyarosították, a magyar megfelelőjét használjuk továbbra is) teeth_smile.gif Figyelem hogy itt a csajok diskurzust folytatnak, állítólag Jókait kiveszik a tantervből a kompetensek.Ezt még nem hallottam.De a Spiró György lehet érettségi tétel. angry_smile.gif Azt mondják hogy Jókai általában is egy kissé nehezebben emészthető író. Elmondanám, a magyar ember számára nem az. Akinek magyar az anyanyelve, annak nem. A más anyanyelvű de magyarul tudó emberek természetes hogy nem értik meg Jókai, Gárdonyi, Radnóti...stb szellemiségét, nyelvezetét. És következzék a botrány: feltételezem a minisztériumban magyar állampolgárságú, magyarul beszélő emberek, illetékesek szeretnék előmozdítani Jókai mint tananyag háttérbeszorítását. De vajon ezeknek az embereknek magyar az anyanyelve?magyar állampolgároknak születtek e vagy csak felvették? confused_smile.gif zoli

Értékelés: Nincs Átlag: 4.9 (8 votes)

-

Bocsesz pokerkerbajnok, de ezt a hozzászólásodat is lájkolnám :)

Értékelés: Nincs
diva's picture

Gárdonyi szellemisége

Dédi mesélte, volt náluk sok tízévvel ezelőtt egy német vendég kisfiú. Egész álló nap az édesanyja után zokogott crybaby.gif , kivéve mikor Gárdonyi Egri csillagok-ját olvasta természetesen németül. Vagyis számára még azon zaklatott lelkiállapotban sem okozott gondot Gárdonyi szellemiségének megértése. Bár attól tartok, Te nem is a német anyanyelvű, átmenetileg Magyarországon tartózkodó 12 év körüli kisfiúkra gondoltál. Üdv: Díva

Értékelés: Nincs Átlag: 4.7 (3 votes)
paripa's picture

és ahhoz mit szólnál ..?

Szia Pókerbajnok, tetszenek a gondolataid. Okos legény vagy. Ahhoz mit szólnál - csak játsszunk el a gondolattal - ha olyan szellemiségű oktatásügyünk lenne, akiknek Wass Albert fontosabb, mint mondjuk a ...., no mint bármelyik sztárolt liberális író. De jaj, akkor az ifjúságunkon elharapózna a hazaszeretet, a magyar nyelv elsőbbséges szeretete (mondjuk a mostani angol-mánia helyett). Csak ábránd ? Akik Jókait képesek háttérbe tolni, akik helyesnek tartják (sőt már alig merik szóvátenni) a kötelező olvasmányokat, akik a magyar népmeséken nevelést nem tartják fontosabbnak, mint az óvodai angolórákat wink_smile.gif , addig nem nyugodhatunk. Mert ha nyugszunk, akkor fejethajtunk az írás- és olvasásképtelenség növekedésének. A cél pedig legyen inkább : az olvasni, művelődni szerető, a valódi értéket értékelő, egészséges magyar nemzet. wave.gif

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (6 votes)

röfögök paripának és dívának

Igen, Paripa a Wass Albert egyike a meghatározó személyiségeknek. Egyik településünkön versmondó verseny is futott a neve alatt. (hál'istennek nem volt belőle botrány)

A hazaszeretet mostanság leginkább az önvédelemben merül ki. (sajnos van rá ok) Hát azért a magyar népmeséket és az óvodai angolórák fontosságát ne hasonlítsuk már össze, mindkettőre ugyanannyira szükség van. Csak nem mindegy, hogy a gyermek milyen korban kezdi el az idegen nyelv tanulását. (javaslatom 5 éves kortól), Mátyás király történeteire pedig 0-200 éves korig szükségünk van. regular_smile.gif

Így van diva nem az átmenetileg itt tartózkodó külföldire gondoltam. regular_smile.gif zoli

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (2 votes)

Kiknek és miért nem jó

Kiknek és miért nem jó Jókai? A politika említése nélkül nem cserélhetünk gondolatokat. A nemzeti öntudatunk oktatásunkban való elsikkasztása, amelynek jeleként a közismerten nemzetgyalázó Péter Esterházy prózája és Imre Kertész /akitől a Nobel díjat már visszavették, ha jól tudom/Sortalansága tananyag, míg pl. Wass Albert nem! Ime Esterházy Igy gondozd a magyarodat c. 1991-ben megjelent "hangjátékából" ....."A magyar emlős. Egy magyar nem csinál nyarat. A magyar sötét, ahová Európa ugrik. A magyar az új nincs. Az új semmi. Az árnyék. Ki tartson magyart? Kezdő magyarbarát inkább kanmagyart tartson ne szukát! Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart. Öreg magyart ne vegyünk! A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk. Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj, magyar helyedre! A sárga magyar..a tágasság érzetét kelti. A narancssárgamagyar...mámoros. A vörösmagyar...meleg.A jómagyarember...az már járásáról megismerik. Mint komor bikáé. Levegőt minden magyar igényel, de nem huzat formájában. A kárpát medence húzatos. A magyar a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik. Az olcsó magyarnak híg a leve! A magyartartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományunktól szaporulatot nyerünk és utána felneveljük. De azt nem kell megadni, hogy tizmillió vagy tizenöt!" Eszterházy "prózája" a gimnáziumok 12. évfolyama számára "emelt szintű érettségi vizsgakövetelmény. De kötelezővé tették a Sorstalanság-ot is - ha jól tudom - Igen ez Magyarországon van! Nekem nem tetszik /ez az én véleményem/ Üdv. Máthé Zita

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (5 votes)
Betty's picture

Na szépen vagyunk!

Te jó ég, amióta elhagytam az iskolapadot ilyen baromságokat tanítanakrant2.gif, fölháborító!!!

Ha ebből egyest hozna haza a gyerekem, lehet hogy még meg is dícsérném érte. Otthon meg Wass Albertet és Jókait olvasnánktongue.gif.

Anno, amikor felkapták Kertész Imre Sorstalanság című könyvét, én is elolvastam, és azt kell mondjam, hogy az erősen felejthető kategóriába tartozott számomra. Semmit nem indított el bennem, olyan semmilyen. Azután, mikor Nobel-díjat kapott, nem értettem, hogy miért. Nos, ma már értemconfused_smile.gif.

Értékelés: Nincs Átlag: 4 (2 votes)
paripa's picture

Teljesen egyetértek Veled

Szia, teljesen egyetértek Veled, ugyanúgy felháborítónak tartom ezeket a folyamatokat, mint Te is (és még sokan mások , remélem!) Az ember igazságérzete, értékítélete lázadozik ezek a dolgok ellen. Azt tudjuk tenni, hogy minden szinten hangoztatjuk a meg nem értésünket, és CSAKAZÉRTIS más értékek szerint élünk, igaz ? Kinek érdeke egyáltalán, hogy beteg lelkű, beteg tudatú emberek legyenek ? Minden állam a saját értékeit igyekszik, akár még a meglévőnél is magasabbra értékelni, itt meg harcolni kell, hogy a saját igazi , gyönyörű magyar hagyományaink , népmeséink, hazaszerető íróink, a műanyag életet elutasító gyógyítóink, tanítóink szava hangosabb lehessen. Egyenes derekú, egészséges, okos magyar embereket szeretnénk látni, akiket nem vezetnek meg a globális értékcsökkentés próbálkozásai. Azt gondolom, mi itt, együtt, jó úton vagyunk, ugye ? wave.gifyes.gif

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (3 votes)
Ordas83's picture

Kedves Paripa és Pókerbajnok!

Kedves Paripa és Pókerbajnok!

Bennetek azt hiszem rokonlelkekre leltem, hiszen eddig minden témában egyet értek a hozzászólásaitokkal! Szerintem is egyértelmű, hogy a mai világban (nem csak Hazánkban) az országokat vezető politikusok szándékosan züllesztik a közoktatást. Persze, mert egy jól képzett, ÖNÁLLÓ GONDOLKODÁSRA képes embert nem lehet az orránál fogva vezetni, becsapni, kihasználni, megvetetni vele minden sz..t, amiről tudjuk, hogy nem jó nekünk. Aki olvas, az gondolkodik is (persze különböző mértékben és módon), de legalább gondolkodik!!! És ha már olvas a gyerek, akkor nehogy már olyan olvasmányt olvasson, ami a képzelőerejét, logikáját, értelmező képességét stb. fejleszti, mert akkor ki fogja elhinni a sok tévtanítást, a sok reklámot, és kiket fognak az orruknál fogva vezetni??? - gondolhatják ők, akiknek csak a pénzkaszálás számít.

Itt jön be a szülők intelligenciájának, műveltségének, tudásának stb. rendkívül fontos szerepe! A gondos szülők állandóan figyelemmel kísérik gyermekeik oktatását, és otthon segítenek a gyereknek megérteni, amit esetleg az iskolában nem értett meg. Megfelelő módszerekkel rávezetik a gyerekeket a helyes gondolkodásra, a problémák megoldására és annak szépségeire, és hú, itt még sorolhatnám Karácsonyig... , tehát magára az életre, ha a mai iskola nem képes erre. Ám ha a szülők ennek fontosságát nem ismerik fel... De most nem is ez a téma. Erről is lehetne rengeteget írni, de az egyik lényeges dolog az, hogy nagy a felelősségünk! Ha a közoktatás szinte elzárja a gyerektől a tudást, akkor nekünk kell azt pótolni, illetve egymással karöltve, egymást segítve oktatnunk gyermekeinket.

Nem értem, miért kell egy néhány éves óvodás kisgyereknek idegen nyelvet tanulnia, amikor még saját anyanyelvét sem tanulhatta meg rendesen! És csodálkozunk, hogy ilyen szemléletű nevelés mellett később nem tartják fontosnak az emberek a magyar nyelv ápolását, a hagyományainkat, nem értik egyes magyar írók regényeit, írásait, verseit sem, és Hazánkban is eluralkodik a nemzetköziség, a sablonosság, a szűklátókörűség, és a szürkeség maga is. ( Meggyőződésem, hogy a világ úgy szép, ha színes, nem pedig szürke, mindenhol ugyan az...)

Jelenleg külföldön dolgozom, tehát tudom, hogy fontos az idegen nyelv ismerete, de általános iskola felső tagozatában elég volt elkezdeni az első idegen nyelv tanulást, mégis eljutottam odáig, hogy jelenleg a negyedik idegen nyelvet próbálom elsajátítani.

27 éves vagyok, még egyedül élő (remélem nem sokáig), de már évek óta gyűjtöm a jó és értékes könyveket, hogy a majdani családi fészkünkben legyen egy családi könyvtár, amelyben a használható tudás legfontosabb része elsajátítható. Ha lesznek olyan barátok, rokonok a környezetemben, akik értékelik az ilyen dolgokat, szívesen segítek nekik is, gyermekeiknek is könyveim számukra elérhetővé tételével többek között.

Ki kell alakítani olyan közösségeket, ahol, személyesen találkozunk, és tudunk beszélgetni az élet kérdéseiről. Ez a honlap is ezt a célt szolgálja lényegében, és ez nagyon jó! Szerintem mindenképpen aktívaknak kell lennünk az önképzésben is, és lehetőségeinkhez képest olvasni, gondolkodni, és cselekedni az ismeretterjesztés terén, mert csak így tudjuk azt a rengeteg csapdát, buktatót kikerülni/átugorni, amivel minket is röghöz kívánnak egyesek kötni!

Egyébként nem véletlenül volt már annyiszor a történelemben példa arra, hogy negatív figurák könyveket, tudósokat, kultúrtárgyakat égettek, mert ők - illetve ezek a tárgyak próbáltak fényt teremteni a sötétségben! Mi is ilyen világosságot teremteni szándékozók vagyunk, hogy tudatunk fényénél mások is láthassanak. A patkányok viszont a sötétben érzik magukat biztonságban, és akkor kártékonykodnak...

Tehát feladatunk egyértelmű: ismeretterjesztés, igazi értékek és nemzeti hagyományaink megismertetése, olvasás népszerűsítése, széles látókörűség kialakítása gyermekeinknél, de felnőtteknél is!

Kulcsfontosságú, hogy a gyerekek mit látnak, tanulnak, ismernek meg életük első éveiben!!! FIGYELJ! Főleg az első 3 évben - ekkor számára minden látott, hallott dolog, és érzés bevésődik az agyába, és ezek egész életükön át általában tudat alatt, kevésbé tudatosan dolgoznak, alakítják életünket, gondolkodásunkat!!!!!! Ezért sem mindegy, hogy mit lát a gyerek OTTHON, a szülei mellett. Ezek régóta bizonyított tények!

Elengedhetetlen, hogy értelmes, durvaságoktól és egyéb agyrémektől mentes mesét, mondókákat tanítunk meg a gyerekeknek, mert többek között ezek segítik a megfelelő érzelemvilág és gondolkodás kialakulását! (Annyi rémes "mese" van a médiákban gyerekeknek! Ha nem tudnánk, hogy ez is szándékosan van így, akkor nem értenénk, miért engednek ilyeneket vetíteni a tévékben! Persze, egyszerűbb a gyereket a tévé elé ültetni, és hagyni elbutulni a közcsatornák szörnyűségein, de a szerető és figyelmes gondoskodás meghálálja magát!) A régi magyar népmesék (de még a külföldiek jó része is ami régi) mentesek a nem kívánatos elemektől, tartalomtól, és nem elérhetetlenek ma sem. Ezeket részesítsük előnyben.

Szerintem az olvasás megszerettetésében nagy szerepe van annak, hogy a szülők a kisgyereknek rendszeresen mesét olvasnak fel, amely tetszik a gyereknek is. Ezt látja nap mint nap, és ez rögzül bennük. Persze az sem mindegy, hogy hogyan, milyen arccal olvassuk fel a mesét... Ha így vagy hasonlóan cselekszünk, mások (szerint is) nagyobb az esélye annak, hogy utódaink megszeretik az olvasást.

Úgyhogy hajrá! Mindenre van megoldás, ebben a témában talán legfontosabb, hogy erősen szelektáljuk, mi kerül a gyerek kezébe, és ezzel máris rengeteg bajnak elejét vettük.

Szeretettel: Ordas

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (7 votes)

Kedves Ordas! Sajnos igazad van.

Kedves Ordas!

Sajnos igazad van. Ugyanakkor annak nagyon örülök, hogy a szándékos züllesztés, agybutítás és családrombolás ellenére még mindig nagyon sok értelmes ember van, fiatal és kevésbé fiatal és nagyon fiatal egyaránt. teeth_smile.gifmml.gif És abban is egyetértek Veled (és másokkal), hogy mennyire fontos a szülők szerepe. (Csak egy "mellék-gondolat": de mi van/lesz azokkal a kisgyerekekkel, akiknek a családja... hm... pl. "hátrányos helyzetű", "alulképzett", "nem motivált"... Senki nem tehet arról, hogy hová, milyen családba született, viszont a családi környezet egy életre szólóan befolyásolhatja valakinek a sorsát... még ha vannak is kivételek ez alól. Vannak fantasztikus, elhivatott emberek, akik rengeteget küzdenek, hogy ezeknek a gyerekeknek segítsenek, de talán az állam részéről is kicsit többet/másként kellene sok mindent csinálni... Bocsánat az "elkalandozásért"!)

Más: Jókai regényei... olvasás... kötelező olvasmányok. Nekem kb. 10 éves koromtól Jókai a(z egyik) kedvenc íróm. Igaz, nem a kötelező olvasmányokkal kezdtem, hanem a Szegény gazdagokkal, majd olyan regényekkel folytattam, amelyeket 1-2 "elvetemült", Jókait kedvelő ismerősömön kívül senki nem ismer. Persze könnyű nekem, a szüleimnek majdnem minden Jókai-regény megvan mml.gif Mellesleg szerintem nem véletlen, hogy pl. "A kőszívű ember fiai" kötelező olvasmány volt annak idején, de pl. a "Görögtűz" című regényt (és még sok mást) meg sem említették. Esetleg néhány diák elgondolkozott volna pár dolgon, és rájött volna, hogy időnként félrevezetik pl. történelem órán. Vagy magyar órán...vagy máshol, másban...

Arról, hogy mikor, mit és milyen terjedelemben olvasson egy gyerek: az én gyerekeim még óvodások, tehát szülői tapasztalatom nincs, csak saját. Én elsős koromban (is) nagyon lusta voltam, és amikor már az összes betűt tanultuk, és szótagolva bármit tudni kellett volna olvasni, akkor az apukám rájött, hogy a betűk felét sem ismerem (sajnos a mindennapi falatért való küzdelem során nem volt annyi szabad ideje a szüleimnek, hogy minden este kikérdezzék a leckét - de ez egy másik történet - "osztályellenséget" akkoriban nem vettek fel egyetemre, ha zseni volt és mindent 100 %-osan tudott, akkor sem, és amúgy meg dolgozzon csak a nyomorult éjjel-nappal, ha nem akar éhenhalni... hahaha...) Miután szétrobbant fejét összekalapálta, természetesen tudatta velem, hogy aznap nincs Esti mese, se játszótér, se semmi, helyette van viszont olvasás-gyakorlás, orrvérzésig.... Nem vagyok zseni, de másnap én olvastam a legjobban és legszebben az osztályban mml.gif Gondolom logikus, hogy innentől kezdve nagyon szerettem olvasni teeth_smile.gif (1. osztály első félévének a vége felé), mindent olvastam, ami csak elém került... és év végén nagyon boldog voltam, amikor apukámtól megkaptam Kipling könyvét (A dzsungel könyve), ami nem kifejezetten egy vékony kis füzet, és mégis első osztályos gyerekként pár hét alatt elolvastam... és elolvastam az iskolától év végén kapott ajándék könyvet is, meg a kötelező olvasmányt, és a rokonoktól kapott egyéb könyveket is, és emellett jót nyaraltam, úsztam, fára másztam, túráztam, kerékpároztam... Az öcsém utált olvasni, míg egyszer véletlenül bele nem nézett valamelyik sci fi könyvbe, amit éppen olvastam, aztán meg az egyik indiános könyvembe. clap2.gif

Szerintem fontos, hogy legyenek kötelező olvasmányok (vessetek meg, de Voltaire "Candide"-ja kivételével én mindegyiket többé-kevésbé élveztem), csak legyenek "színvonalasak" és érdekesek egyszerre, ugyanakkor az is fontos, hogy egy gyerek sok olyan könyvet kapjon, találjon, ami konkrétan az ő számára élvezetes. Nagyra becsülöm pl. a volt iskolámat, és persze a szüleimet, amiért az ajándék könyvek kiválasztásánál soha nem azt nézték, hogy (történetesen) lány vagyok, hanem hogy mi érdekel. Így habos lányregények helyett (azért párat olyat is olvastam teeth_smile.gif ) Verne könyveket, indiános könyveket, stb. kaptam pl. alsós koromban, amiért így utólag is igen hálás vagyok bow.gif Azt gondolom, hogyha egy gyerek olyat olvas, ami teszik neki, ha élvezettel olvas, akkor érteni is fogja azt, amit éppen olvas, mert érdekli, mert kíváncsi a fejleményekre. És ha a kedvenc regényeit képes értelemmel olvasni, akkor utána ha bármi mást olvas, azt is fogja érteni.

Nyelvtanulás: 8 éves koromban kezdtem az első idegen nyelvet tanulni - én akartam, nem a szüleim!!!! - és szerintem ez egy nagyon jó időszak (nem én választottam az időszakot, hanem az iskolám, én csak éltem a lehetőséggel). Ilyenkor még "szivacs" az ember agya, könnyen tanul tanulás nélkül is, ugyanakkor már elég érett ahhoz, hogy nyelvtani szabályokat lehessen neki elmagyarázni. Emlékszem, mi páran akik német órára is jártunk, sokkal könnyebben tanultuk a magyar nyelvtant, mint a többiek... Ugyanakkor nem engedném meg, hogy első nyelvként angolt tanuljon egy gyerek. Nem véletlen, hogy régen a latin és a görög volt az első nyelv! Utána a többi már gyerekjáték. Gimnáziumban tanultam angolul, de akkor az már a sokadik nyelv volt nekem, és messze a legkönnyebb. Viszont láttam és látom, hogy mennyire szenvednek azok, akik először angolt tanulnak, és utána valamelyik másik nyelvet...

Üdvözlettel, MV

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (3 votes)
Betty's picture

MV-nek

Csodálattal olvastam a hozzászólásodat, nagyon szép gyerekkorod volt, sok-sok érdekes olvasmánnyalyes.gif.

Én elég gyorsan megtanultam olvasni, viszont nálam nem annak volt köszönthető az olvasás szeretete, hogy gyerekkoromban meséket olvastak a szüleim. Voltak ugyan könyvek az otthonukban, de azok inkább díszítő elemként szolgáltak, viszont anyukám rendszeresen mesélt a diavetítő segítségével, imádtam a diafilmes délutánokatregular_smile.gif (ezzel most is le lehet venni a lábamról).

Mivel egyke vagyok, és anyukám csak ritkán engedett ki játszani az utcára, ezért fel kellett találnom magam, hogy ne unatkozzak. Az olvasás megváltás volt számomra (nem mitha előtte unatkoztam volna, a gyerekek roppant kreatívaklaugh.gif), egy új világ nyílt ki nekem, amit azóta is imádok. Egyedül Stenhal Vörös és Fekete-jébe, "tört bele a bicskám", azt hiszem az 500. oldal környékén feladtam.

Köszi a tippet, meg fogom keresni Jókai Görögtűz könyvét.

Értékelés: Nincs

Szia Betty, Milyen igazad van!

Szia Betty, Milyen igazad van! A diafilmek! Igen, azokat mi is nagyon szerettük :) Mindig elbűvöltek a vetített színes képek, valahogy olyan "varázslatos" hangulatuk volt. Sajnos a gyerekeimre nem nagyon hatott így... azt gondolom azért, mert mi annak idején a Esti mese kivételével nem néztünk TV-t. Na jó, a Frédi-Bénit, a Foxi Maxit, és a Deltát, ezeket néztem. Most viszont rengeteg mesefilmet vetítenek, és még ha korlátozzuk is a gyerekeket a TV-zésben (pl. csak a Minimaxot nézhették, és azt sem egész nap), azért még mindig több mesét néztek, mint annak idején mi. A jó csak az, hogy egy ideje külföldön élünk, és nincs TV-nk (sem videónk, sem DVD-nk...) és egyenlőre nem is tervezzük, hogy veszünk, mert nem is hiányzik. Persze később biztosan fogunk venni, már csak azért is, hogy megnézhessék a gyerekek a Mézga Gézát, a Vukkot, Ludas Matyit, Tüskevárt, Bogáncsot, Egri csillagokat stb, de most kifejezten örülök, hogy nem is emlegetik a TV-t. Viszont azt elvárják, hogy olvassunk nekik, vagy mondjun fejből mesét, illetve én rendszeresen szoktam különbözőféle meséket kitalálni nekik, és utána már ezeket is követelik :) Az olvasáson kívül mit/milyen játékot találtál ki magadnak? Amúgy meg mindennek van előnye, így legalább fejlődött a kreativitásod és a fantáziád yes.gif

Görögtűz: nem tudom, hogy neked fog-e tetszeni. Érdemes elolvasni, bár nekem Jókaitól nem ez a kedvencem. Nem tudom, hogy te mennyire szereted az ő könyveit, és ha igen, akkor miket olvastál tőle. Emlékszem, annak idején már a sokadik, szomorúan végződő könyvét olvastam egymás után, és bosszantott is, miért mindig csak a szomorúság, amikor az irodalom könyvben (gimnáziumi) egy "nagyokos" azt írta, hogy Jókai regényei mindig "happy enddel" végződnek. Bosszúságomat fokozta, hogy miközben éppen több regényében 1-1 szereplőt hol nagyon utáltam, hol meg sajnáltam, megértettem, esetleg meg is szerettem, aztán megint megútáltam, végül nem tudtam, mit is gondoljak róla, ez a "nagyokos" azt fejtegette, hogy Jókai regényhősei mindig egyértelműen jók vagy rosszak (és azóta is ez a hivatalos vélemény Jókai regényhőseiről - annyi igaz, hogy időnként valóban vannak "tökéletes" hősei ...de más írónak is), és azon meg már végképp csak nevettem, amikor "okostojásunk" azt írta az irodalom könyvben, hogy a regényalakok általában kitalált figurák. Ehhez képest majdnem minden főszereplőnek (és sokszor több mellékszereplőnek is) 1-1 valóban élt személy az "erdetije". És ebből kifolyólag a regény is vagy valós történetet mesél el, vagy legalábbis azon alapszik. Sajnos már nagyon régóta nem olvastam Jókai regényt (és mást is csak keveset), és így hirtelen nem is tudnám megmondani, melyik tetszett legjobban. Ami most kapásból eszembe jut, hogy tetszett: "A börtön virága", "Minden poklokon keresztül", "A lélekidomár", "Az elátkozott család" és folytatása "A barátfalvi lévita", " A mi lengyelünk", "Nincsen ördög", "A tengerszemű hölgy", "Az új földesúr","Egy az Isten", ... Ajjajj, nagyon szégyellem, de több cím most nem jut eszembe weep.gif

Viszont megkérdezhetlek, hogy te, így hirtelen melyik könyvet ajánlanád olvasni? Akár Jókaitól, akár bárki mástól? Remélem nem sokára kicsit több időm lesz, és megint tudok sokat olvasni.. regular_smile.gif Üdvözlettel, MV

Értékelés: Nincs
paripa's picture

Szia Ordas !

Szia, örömmel olvastalak ám ! Annyi idős vagy , mint a fiam, úgyhogy büszke vagyok Rád, mintha akár a sajátom lennél . yes.gif Érett, okos gondolataid vannak, jó tanítóid lehettek, és Magadat is jó irányba terelgetted, az biztos. Sok-sok ilyen magyar legényre van szükség, hogy ne tobzódhassanak az érték-bemocskoló ál-magyarjaink, és azért, hogy vigyázhassunk , őrizhessük a magunk egészséges magyar életét, bölcsen és szeretettel. wave.gif

Értékelés: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

ordasnak

Szeva Ordas! Mindent leírtál ami bennem is megfogalmazódott, ha majd idehaza leszel, tegyünk egy túrát a csajokkal,(állítólag kéthetente ágyúgolyó futamot tartanak és egy jófajta bor mellett beszélgethetünk majd mindannyian. regular_smile.gif )

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)
Ordas83's picture

Pókerbajnoknak

Üdv! Részemről a szerencse! Jelzek, ha Otthon leszek, szívesen túrázom és beszélgetek Veletek élőben is! wave.gif

Értékelés: Nincs
Betty's picture

A Jókai regények olvashatatlanok...

Erre a mondatra ijjedten kaptam fel a fejem a múltkor egy természetgyógyász előadáson, melyen téma volt a mai fiatalság. Állítólag ki akarják/ták venni a nemzeti tantervből a Jókai regényeket, - az Aranyembert és a Kőszívű ember fiait -, mivel a "hozzáértők" úgy ítélték meg, hogy a mai gyerekeknek ezek nagyon nehéz olvasmányok, és emiatt ne terhelődjenekwow.gif. Hát nagyjából ilyen képet vághattam hozzá.

Nagyon szomorú lennék, ha ez így lenne, mert szerintem Jókai ez egyik legfantasztikusabb magyar regényírónk, és igenis csodálatosak a könyvei. Anno, az Aranyember olvasása nehezen indult nálam, de az első 20-30 oldal után, alig bírtam letenni. Hasonló volt a szitu a Tüskevárral is Fekete Istvántól, nos ezt már azóta rongyosra olvastam, egyszerűen imádomyes.gif. Nagyon sajnálom azokat az embereket, akiknek nem adatott meg az olvasás élvezete, óriási nagy kincstől esnek el. Sajnos egyre többen vannak ilyen emberek. Amikor általános iskolás voltam, az osztályokban mindig volt 1-2 olyan gyerek, akinek anyukája olvasta fel a kötelező olvasmányokat, mert a gyerek valószínű soha nem bírta volna magától kiolvasni. A mai világban pedig egyre több ilyen van. Nem is értem, hogy tudnak így tanulniquestion.gif

Visszatérve Jókaihoz, remélem, hogy ez csak egy rossz vicc volt az Oktatási Minisztériumtól.

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Tüskevár fan!

book.gif Kedves Betty! Látom rokonlélekre találtam! Legalábbis olvasás terén! clap2.gif Tüskevár az egyik legkedvencebb könyvem, már vagy kismilliószor kiolvastam, szerintem frenetikusan jó!!! Egy csomó ismerősöm mondta, hogy az halálosan unalmas, én meg nem értem, hogy miről beszélnek! no.gif Nekem két iskolás gyerekem van, és suttyomban a nagy kompetens oktatásba azért becsempésznek a tanítónénik némi Benedek Elek és magyar népmese elemeket, amivel nagyon egyetértek yes.gif Minőségi magyar olvasmányokat minden magyar gyereknek! book.gif

Értékelés: Nincs
Veronika55's picture

Hajrá Tüskevár!

Én mindennap ezt olvasom ebéd és vacsora közben, pont akkor adták ki a könyvemet amikor születtem..  

Értékelés: Nincs

Jókai törlése a tantervből

Szerintem ez inkább annak az általános tendenciának a része, hogy a mai gyerekeket a felnőttek igyekeznek minden nehézségtől megóvni. Nehogy szegény gyereknek küzdenie kelljen. Kocsival viszik az óvodába, iskolába, nehogy megfújja a szél, ráessen az eső stb. Nehogy megtanulja, hogyan kell buszra, villamosra szállni, netán még haza talál ha eltéved. (Nem arról az esetről beszélek, amikor 8 km re van az iskola és vagy gyalog megy a gyerek, vagy kocsival viszik, az természetesen egész más helyzet. ) Jókaival is ez a helyzet, nehéz átjutni a leíró részeken, a szülők sem olvasták, így a gyerekeiktől sem követelik meg. Ott vannak azok a "csodálatos" rövidített kiadások amik elmondják, miről szól a könyv. Ez elég Pedig nem kéne így lennie. "Teher alatt nő a pálma." A gyerekeknek pedig igenis meg kéne tanulni megtalálni a szépséget a nehézségek között is.

Értékelés: Nincs Átlag: 4.3 (3 votes)

A műveltséget ma már máshogy mérik

Kedves Betty!

Tökéletesen igazad van az olvasással kapcsolatban, de sajnos a mai fiatalok teljesen másképp ítélik meg ezt a témát. Nagyon kevés a hozzád hasonló, aki a klasszikus íróink regényeid élményként élik meg. Csak azért bátorkodtam hozzászólni, mivel van tapasztalatom a témával kapcsolatban. Konkrétan a keresztlányom, aki szín ötösre érettségizett egy jó nevű két tannyelvű gimnáziumban, életében talán ha két regényt elolvasott, azt is csak az utóbbi 2 évben, jelenleg Brüsszelben tanul, itt nyert egy fél éves ösztöndíjat. Ha végez, tutira többre viszi, mint amiről legtöbbünk csak álmodik.Ezt csak azért bátorkodtam leírni, mert én is imádok olvasni, már meg sem tudnám számolni hány könyvet olvastam a különböző témákban, de sajnos arról nincs papír. Ilyen a mai világ.

Ráadásul a lányom, aki szintén gimibe jár, (bár kevésbé sikeres mint az unokanővére) ő sem az olvasás megszállottja, konkrétan a Pál utcai fiúkat és a Kincskereső kisködmönt is közösen olvastuk fel, különben sosem ért volna a végére.

Ezek a dolgok engem is nagyon bosszantottak, de mára már elfogadtam, hogy a világ rengeteget változott körülöttünk. Ma már a tudást is más mércével mérik, az olvasásnak nem tulajdonítanak semmi jelentőséget. Ezért van, hogy a régi értékeink elvesznek.

Üdv. Edit

Értékelés: Nincs Átlag: 4 (2 votes)

Jókai és a kötelező olvasmányok

Szerintem nem kivenni kellene a tantervből, csak átgondolni, hogy mit mikor. Nem tudom, hogy most hogy van, én falusi általánosba jártam, 2. osztályban nyárra az Egri csillagok volt kötelező olvasmány, 3.-ban A kőszívű ember fiai. Iszonyatos szenvedés volt, pedig én betűfanatikus vagyok, mióta az első néhányat megtanultam :) Ezeknek a könyveknek már a terjedelme is elrettentő, a témája sem biztos, hogy annyira érdekes egy kisgyereknek. A Tüskevárat, Pál utcai fiúkat faltam, de itt is lehetnek egyéni különbségek, hisz minden ember más és más, más az ízlése, érdeklődése már gyermekkorban is. Nekem például még mindig nagy türelem kell, hogy leüljek Jókait olvasni, de már kifejezetten szeretem. Talán az lehetne egy üdvözítő megoldás, ha a gyerekeknek egy olvasmánylista lenne összeállítva a koruknak megfelelő könyvekből, amik közül x minimális mennyiséget kellene elolvasni a nyáron, persze többet lehetne :) Itt viszont felmerül az a kérdés, hogy ha minden gyerek más-más kombinációban olvassa a könyveket, akkor azt hogyan kérik számon.

Az egy dolog, hogy kell az általános műveltség, és vannak olyan nagy jelentőségű íróink és regények, versek, novellák, amelyeket értelmes felnőtt embernek "illik" ismernie. Ezt viszont szerintem ráérnének középiskolában vagy felsőben megtanítani, feldolgozni, elemezni, számonkérni. A kicsiknél tényleg az lenne a lényeg, hogy a gyerek kedvére valót olvashasson és így megszeresse az olvasást. Mert ha utálni fogja, akkor hiába tanítják, elemzik, kérik számon, ki fog bújni alóla, nem érdekli, nem marad meg benne... akkor megintcsak nem értük el az eredeti célt, az általános műveltség megszerzését...

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (3 votes)
T.Bernadette's picture

Pontosan

Tökéletesen így látom a helyzetet:-). EMlékszem, vért izzadtam a Kőszívű ember fiaival, Aranyemberrel, de még az Egri csillagokkal (tudom, hogy nem Jókai:-)) is. Ellenben a Fekete gyémántokat imádtam. Ennyire más lenne? Egy fenét. CSak a Kőszívűvel 6. körül gyötörtek, utóbbi pedig középiskolában volt kötelező. A fiam iskolájában, aki 10 éves, van egy egészen jó rendszer. fix időpontokra el kell olvasni 1 valamit. Megadnak mondjuk 5x 10 olvasnivalót. És te kiválaszthatod, illetve a gyerek, hogy melyik tetszik. És nem a Kincskereső kisködmönnel kell vívni, ami egy értékes olvasmány, de nem gondolom, hogy első könyvnek egy 9 évesnek ideális lenne. Vannak benne Móra Ferenc novellák, népmesék, vagy akár egy Mazsola és Tádé. Lehet könyv, rövidebb, vagy hosszabb, vagy csak 1 mese. Mindegyikhez adnak a végén egy feladatlapot, és a könyvtárban megírják. Így megoldódott a számonkérés is. Anno ilyenek is eszembe jutottak, mondjuk középiskolában, hogy minden hónap 1-1 óráján valaki beszámol egy tetszőleges könyvről, amit olvasott, és elmeséli, neki mit adott a könyv. Azt gondolom, a csordaszellem talán itt is érvényesülhetne. Ma már nem lehet a könyvek árára hivatkozni, vagy a szegénységre. Rengeteg irodalmi értékkel bíró könyv legálisan is elérhető az interneten. Amíg itt feleslegesen akarnak könnyíteni, addig ahol tudnak nehezítenek. HArmadikban környezetből az emberi test kiválasztási folyamatai, és a levegő útja az alevolusokig? Ne már. De a matektól is hullik a hajam. Ahogy mondani szoktam, innen már csak egy lépés a fejben sakk. NAgyon úgy tűnik, nem a gyerekek akarják eldobni az irodalmat, hanem a felnőttek. CSak sokkal egyszerűbb a gyerekekre fogni. Viszont, nagyon örültem, amikor megláttam, hogy a negyedikes fiam órarendjében olyan tantárgy szerepel, hogy MESE, meg olyan, hogy SZÍNJÁTSZÁS. Szövegértés. Nem hiszem, hogy az itteni emberek jó részére igaz lenne, de nézzünk körül a gyerekeink szülei között. Hányról feltételezed, hogy minden este mesél a gyerekének? Mi több, el is magyarázza, ha nem érthető valami, ha furcsa szó van benne? Hány szülő ül le egy TV-műsort együtt megnézni a gyerekkel, és utána megbeszéli a látottakat? A már máshol említett problémás arany fiam, sorban írja a kettes szövegértéseket, amikor simán olvas kisregényt, érti, elmondja a tartalmát. Láttátok már azokat a szövegeket? Iszonyatosan nehezek. Nekem is 5x kell elolvasnom, hogy válaszolni tudjak a kérdésekre. Azt mondják ez fontos, hogy tudjon tanulni. Eddig oké. De még véletlenül sem a lényeget szűrik ki a kérdések. Azt is értem, hogy arra akarnak ösztönözni, hogy tudjanak tájékozódni a szövegben. De ezt talán érdekesen is lehetne tenni. Kémiát tanítani is lehet szódabikarbóna vulkánnal és képletekkel, vagy rohadt unalmasan csak képletekkel.

Értékelés: Nincs
Betty's picture

Húha! Adrica, Te haladó általánosba...

járhattál, mert az én emlékeim szerint alsó tagozatban a Kincskereső Kisködmön, a Pál utcai fiúk, és a Tüskevár volt a kötelező olvasmány, míg felső tagozat 5. vagy 6. osztályában az Egri csillagok, 7.-ben a Kőszívű ember fiai, és 8.-ban a Légy jó mindhalálig. Az Egri csillagok terjedelmétől én is elszörnyülködtem, de az olvasás már könnyen ment. A Tüskevárat  nagyon nehezen vette be a gyomrom, érdekelt is akkor 9 évesen, hogy mit bénázik egy pesti fiú a kis-balatoni nádasban. De azért szorgalmasan kiolvastam. Azután évek múlva a kezembe került és úgy éreztem, hogy soha ennél jobb gyerekregényt nem olvastam, azóta meg már csak úgy nosztalgiából is végigfutok rajtabook.gif.

A kötelező olvasmányokat az alapján sorolhajták be, hogy a következő tanévben miről tanulnak a gyerekek. A kőszívű ember fiai 7.-es olvasmány, és ha jól emlékszem, akkor 7.-ben tanulják az 1848-as szabadságharcot, tehát pont belevág a könyv témája a tananyagba. Persze tényleg fontos lenne, hogy a gyerek szeresse is amit olvas, ne csak a kényszer hajtsa. Biztos az is sokat számít, hogy otthon lássa a gyerek, hogy a szülei olvasnak és érezze a könyvek szeretetét. A mai világban viszont, annyi minden más van, amivel el lehet foglalatoskodni, hogy a könyvek egyre inkább háttérbe szorulnak. Pedig olyan jó érzés kettesben leülni egy könyvvel, megsimogatni, megszagolgatni, majd elmerülni benne, és egy más világban ébredni. Csupa élvezetheartbeat.gif.

Értékelés: Nincs

Olvasás...

Most, hogy jobban belegondolok... Lehet, hogy mégiscsak valahogy úgy volt, ahogy te írod Mindenesetre ebből is látszik, mennyire korainak éreztem ezeket a könyveket. Szerintem általánosban még sokkal kevésbé kellene rámenni a tárgyi tudásra és sokkal inkább nevelni kellene a gyerekeket, megtanítani egy szemléletre, erkölcsre és persze megtanítani tanulni. Ehhez jöhetne a kultúra alapvető ismerete, de ugyanmár miért olyan fontos az, hogy dátum szerint mikor volt a pákozdi csata, mi Mikszáth Kálmán anyja neve, stb. Úgyis újratanuljuk középiskolában, részletesen. Ezeket szerintem olvasmányosabban, kalandosabban és inkább egy átfogó rálátást adva kellene tanítani általánosban, mert így a gyerek a dolgozatlázban elveszik olyan részletekben, mint hogy hány óra hány perckor rohantak egymásnak az ellenséges csapatok, de fogalma sincs róla, hogy úgy általában miről is szólt az egész. Persze ez erősen pedagógusfüggő is, hogy hogyan adja át ezt az anyagot.

Tényleg tökjó korrajz a Kőszívű, meg témába is vág, de nem biztos, hogy egy 12 éves gyerek tudja ezt értékelni - én valahogy úgy érzem, 14 éven túl emészthetőbb Jókai. De ezek részletkérdések, kinek ez-kinek az, mint ahogy te is írtad, hogy a Tüskevárt nem szeretted. Lehet, hogy szembe megyek minden pedagógiai elvvel, nem értek hozzá, ezeket csak a józan paraszti eszem meg a tapasztalataim diktálják :)

Értékelés: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

Funkcionálisan kellene tudni

Funkcionálisan kellene tudni olvasni és ezzel nem lenne nehéz Jókai sem és a tanulás sem. Ez akár a felsőfokú oktatásban tanulókra is vonatkozik.

Értékelés: Nincs

Új adatok szerint a fiatalok

Új adatok szerint a fiatalok 40% -a funkcionálisan analfabéta

Dehát ez is volt a cél ugyebár. coffee.gif

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Analfabétizmus...?

Berni írásáról, amikor megemlíti, hogy 1989-ben kezdte az első osztályt nekem az jutott az eszembe, hogy én ekkor már 17 éves voltam, azaz középiskolás, s hogy tulajdonképp már nem is emlékszem, hogy minket hogyan, milyen módszerrel tanítottak olvasni. Sajnos az általános iskolás éveimből nem sok maradt meg. Igaz két helyen is jártam, mert költöztünk. Az egyik általános iskola belvárosi, a másik lakótelepi, s ég és föld volt a különbség. Szerintem talán nem csak az ottani gyerekeket illetően, hanem a tanárokat is. Sok olyan dolgot tapasztaltam és éltem át, amit azelőtt nem és fogalmam sem volt róla. Tulajdonképpen az általános iskola, főleg az "új" iskola nem igazán hagyott bennem kellemes emlékeket. Most azonban gyakorló anyukaként az 5. osztályos fiammal tapasztalom a dolgokat. Valahogy nem olyan semmi sem, mint ami emlékeimben, mint diák megmaradt, s most mint szülő tapasztalom. Úgy látom, hogy komoly gondok vannak, s bizony nem csak a gyerekekkel, de a tanárokkal is. Mint, ahogy Atina is írta a tanítók színvonalának süllyedése tapasztalható. Tisztelet a kivételnek! Én nagyon örülnék, ha olyan tanítók lennének, mint Atina mamája, akik lelkiismeretesek és igazi tanítók. Figyelnek a gyerekekre is, az egyéniségükre, s az életkori sajátosságaikra is, mert mintha ezt valahogy nem igazán, vagy nem mindig vennék figyelembe. Szerencsére a fiam szótagolásos módszerrel tanulta az olvasást, de még így is van sok gyerek, aki ezzel a módszerrel sem tanult meg igazán olvasni. Ez viszont valószínűleg a szülők hibája is, mert igen is kell otthon is gyakorolni, tanulni, leckét írni! Az kevés, amit az iskolában órán tanulnak, végighallgatnak, gyakorolnak, mert nem biztos, hogy mindenre van (igazán) idő, s kell hogy otthon is átvegye, gyakorolja a gyerek az órákon tanultakat. Azt én is tapasztaltam, de már alsó tagozon, talán már az első-második osztályban, hogy voltak szülők, akik felháborodtak, hogy leckét adtak a gyerekeknek, mert ekkor még napközisek voltak, s elvileg ott megírták azt. Azonban du. is voltak órák, így nem hiszem, hogy ez igazán működött. Ezt valahogy sohasem értettem, nekem ez magától értetődő dolog. A tanítás, tanulás nem merül ki abban, hogy bejárunk az iskolába, meghallgatjuk a tanárt, elvégezzük az órai munkát és otthon már nem kell semmivel sem foglalkozni. Mi lesz később, amikor már nem általános iskoláról van szó és még több lesz a tanulni való? Azonban még visszatérve a Berni cikkében megfogalmazottakra, az jutott az eszembe, hogy ami a szövegértést illeti, sokszor az is a probléma szerintem, hogy túl sok a nem magyar kifejezés, szóhasználat a szövegekben. Főleg hivatalos, vagy akár tájékoztató anyagokban is. Sokszor túl bonyolultan és nem közérthetően vannak ezek megfogalmazva, hogy igazán csak az érti, aki jártas ilyen témákban (vagy szándékosan úgy vannak megfogalmazva, hogy ne legyen olyan könnyű megérteni az adott szöveget). S aztán, amikor valami túl hosszan és bonyolultan van leírva, ember legyen a talpán, aki végig tudja olvasni és értelmezni az adott szöveget, főleg, ha egyébként is tele a feje mindenféle dologgal, fáradt. confused_smile.gif Egyébként is nagyon nem tetszik a sok jövevényszó, szleng, "újítás", amit manapság használnak és átvesznek angolszász nyelvterületről és átültetik magyarba, vagy marad az eredeti angol, csak kicsit magyarosítva. Ebben úgy gondolom, hogy a médiának is van némi szerepe (vagy talán sok is).

Értékelés: Nincs Átlag: 4 (1 szavazat)

olvasás

A barátnőm fia is eszerint az "okosság" - képolvasás metódus szerint tanult olvasni. Azóta ha "v" betűvel kezdődő szót lát az automatikusan "virág" . Mert a "v" betű az a virág betű. Most 23éves... Olvasott, felvilágosított, megvezethetetlen nemzet leszünk...

Értékelés: Nincs

Olvasás, írás, hangképzés ...

Ennél már csak az a jobb, amikor a betűket tanulják és az általunk tanultakkal ellentétben a "b" betű nem "bé", hanem "bö", az "m" nem "em", hanem "mö" ... stb. Lehet, hogy mi tanultuk anno rosszul, de ez kissé furcsa.

Értékelés: Nincs

Betűtanulás-hangtanulás

Szia Andi! Annak, hogy "bö" és "mö" megvan az oka a tanításban. Amikor egy kicsi tanul olvasni, a mássalhangzókat is magukban hangoztatjuk, mert ha azt tanulja meg, hogy "em" betű, akkor azt fogja a macska helyett olvasni, hogy emacska. Betű = leírt hang, tehát a "m" betű megfelelője nem az "em", hanem "m" hang.

Értékelés: Nincs

Betűtanulás

Köszönöm a felvilágosítást! regular_smile.gif Nagyjából tisztában voltam ezzel, csak hát mégis furcsa volt ez, amikor tanultuk a betűket és mindig az jutott eszembe, amit, ahogyan nekünk tanították. S mégis ennek ellenére a macska nem emacska. regular_smile.gif Szép napot! Andi

Értékelés: Nincs
Mosolyka_78's picture

olvasástanítás

Az én nagyobbik kisfiam másodikos. Kiváló szókincse van, a fogalmazásával kitűnik az osztályban a többiek közül. Tavaly, az első osztály végén, magyarból dícséretet is kapott. Most viszont, második osztályban, látom, hogy néha küszködik. Én nem vagyok pedagógus, ezért a módszertant nem tudom véleményezni. Amit viszont nagyon erősen érzek: szerintem az olvasókönyv olvasmányai nem megfelelőek. Tavaly tanultak meg olvasni, és most is még csak október van, mégis kétoldalas meséket kell feldolgozniuk! Ezekben nem ritkák a 7-8 szótagos szavak sem. Hová rohannak??? Kövezzetek meg, de én azt gondolom, hogy az írás és az olvasás nem olyan egyszerű dolog! A régi korokban megvolt ennek a tisztelete. Most meg azt várják el szegény gyerekektől, hogy egészségtelenül gyorsan is flottul menjen minden. Én azt gondolom, hogy ha ilyen tempóban haladnak, akkor nem mélyül el a tudás, akkor nem lesz meg a kellő gyakorlás, és végül a legfontosabb dolog szorul háttérbe: hogy a gyerek szeressen olvasni. Szerintem ezen múlik minden, a továbbtanulás, gyakorlatilag az egész életben való boldogulása.

Értékelés: Nincs

Mosolyka, az a baj az olvasással,

hogy csak olvasással lehet megtanulni. Lányaim első, második, harmadik osztályba járnak. A két nagyobbikkal már az első osztály végén elkezdtünk közösen olvasni. Először felváltva (ő és én), mondatokat, majd fejezeteket olvastunk, minden nap. (Nem kell nagy dolgokra gondolni, Boribon, később Geronimo Stilton). Úgy mentek második osztályba, hogy már könnyedén, folyékonyan olvastak, tökéletes szövegértéssel. A legkisebb csak úgy megtanult olvasni. Szörnyű a makogó gyereket hallgatni, de olyan boldogan mondták az első Boribon után, hogy ők már kiolvastak egy egész könyvet regular_smile.gif Nem kell valami nagyon komoly dologra gondolni, úgy képzeld el, hogy az ölembe kucorodva, abból, amit ő szeretne, kinevetve a buta, nehéz szavakat (jó sokat nevettünk, sok furfangos szó volt). A legnagyobb már többszázoldalas könyveket olvas, a kisebbek is szépen haladnak, vagyis bevált clap2.gif Lehet, hogy csak szerencsém van velük? Én hiszem, hogy Te tudsz segíteni neki. Végülis ki más regular_smile.gif ? Azt próbálom ilyen körülményesen elmagyarázni, hogy igen, van ilyen tankönyv, és ha van, aki ezen a problémán át tudja a lendíteni a gyereket, az Te vagy. Erre nem mondhatjuk , hogy felesleges info, nem kell a gyereket kínozni vele, ez tényleg fontos regular_smile.gif Roni

Értékelés: Nincs

Olvasás, szerintem

Nagyon igazad van, Roni! Én 77-es vagyok és talán az enyém az utolsó generáció, amelynek a gyermekkorában az olvasás volt a szabadidő eltöltésének egyik legjobb módja. A nyolcvanas években még nem volt ekkora divat a számítógép (hiszen alig volt háztartás, ahol megtalálható volt), TV-csatornából is örültünk, hogy volt Magyar1, Magyar2, Cseh1, Cseh2, meg az orosz. Ez persze Budapestre értendő, lehet, hogy vidéken ennyi sem volt. Néznivaló műsor egy gyereknek nem sok volt az esti mesén kívül (most őszintén, 8-10 évesen kit érdekelt a Jogi esetek meg a Családi kör?), de pont ez volt a jó abban az időben.

Ha nem volt szép az idő, akkor otthon olvastam, akár reggeltől estig. Azt, amit szerettem. Változatos olvasmányok voltak, a ponyvairodalomtól kezdve a Tarzan könyveken át (kiolvastam vagy 20 kötetet) a Karl May regényekig. Megdöbbentő számomra, de sok mai srác csak azt tudja a Winnetou nevű indiánról, hogy valami indián, de az apacs szó már keveseknek esik le, arról, hogy milyen kalandjai voltak, meg jobb, ha nem is kérdezzük őket. Erre persze a "mai fiatalok" (régebben nem hittem volna, hogy én is fogom ezt a jelzős szóösszetételt használni) legyintenek, mondván, hogy ma már másfajta értékek a fontosak. Végül is minek ismerni az Arany Embert, vagy az Ödüsszeiát (ezzel is megküzdöttem, bizony). Az Internet úgyis mindent megmond, majd megguglizzuk vagy megwikizzük. Hát nem.

Alapvető fogalmak, alapvető logika, nyelvünk mély ismerete, a gazdag szóKINCS mind olyan, bennem élő dolgok, amelyekre büszke vagyok és amelyek sokkal hatékonyabb eligazodást tesznek lehetővé az interneten, mint ha az alapok nem lennének meg. Még ha ez nagyképűen hangzik, akkor is. A Magyar Nyelvnek és az olvasásnak a szeretete a gyermeki korszakomra vezethető vissza. Ez nekem fontos belső érték. Törekedni fogok arra, hogy a gyermekeim is szeressék lapozni a papíralapú irományokat. Ma már persze sokszor olvasom a netet (mint a mellékelt ábra mutatja), de sok könyvünk van itthon és sokszor ragadok le egyet a polcról, ha csak negyed órára is. Szerintem ebből nem lehet kiszeretni. Csak beleszeretni nehéz manapság, mert túl sok az olyan inger, amely a figyelmet elvonja.

Több érzékszervet megmozgató ingerek sokasága vesz minket körül, de az időnk úgy érezzük, hogy egyre kevesebb. Nem sokan fognak belekezdeni az Egri Csillagokba, ha az osztálytárs áthívja magához, hogy "Gyere már, apám megszerezte DVD-n". A Gyűrűk Urát is csak a legelvetemültebbek olvassák el könyvben Peter Jackson szupertrilógiájának megnézése helyett.

Azt gondolom, ez végsősoron ahhoz vezet, hogy az agyunkat nem kell annyira magdolgoztatnunk. Amit a rendező megálmodott, azt látja mindenki a mozivásznon, vagy az LCD-n. Az olvasásban az a szuper, hogy MAGADNAK építed föl az egészet. Amikor Te olvasod az Egri Csillagokat, Jumurdzsák másképpen néz ki, kicsit más hangon, más hanghordozással szólal meg, mint a padtársad képzeletében. A táj is kicsit másképpen néz ki. De ettől olyan izgalmas. Hogy egyedi. A Tiéd. Nem azt mondom, hogy ragadjunk le a kőkorszaknál és dobjuk sutba a modern technikát. Mindkettő nagyon fontos, de az olvasás az alap. Arra bátran lehet építkezni.

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (1 szavazat)

Monitorok

Megfogtad a lényeget, a TV, és a számítógép igen ritka program nálunk. Nincs mögötte fanatizmus, csak nincs rá sem időnk, sem igényünk. Hétköznap némi biciklizés, legózás, társasozás után egy monstre vacsora (nem sokat eszünk, csak sokat beszélünk), utána fürdés, én mesélek ők olvasnak, alvás. Nem is értem, hogyan van ideje másoknak TV-zni?? Valamit rosszul csinálok, de ez van. Hétvégén van a "közös mozizás", amikor együtt megnézünk valamit. Szoktam mutatni a lányoknak olyan filmeket, amiket az általuk kiolvasott könyvek alapján készültek. Azt a morgást hallani kellene: nem is így képzeltem el, sokkal jobban... nem is így volt a könyvben... stb. Ez azt jelenti, hogy már megvan a belső mozijuk clap2.gif A számítógép kb kéthetente 1-2 órán át esetleg érdekes, de nem értik ám, miért jó egy géppel játszani, ha vannak igazi gyerekek. Még hallgatnak rám, én adom kezükbe a könyveket, és én szabályozom, mit néznek a TV-ben, és ha megkérdezem, hogy mi volt a suliban, akkor minimum 20 perces beszámolót kapok fejenként. Lesz ez még így se angel_smile.gif Viszont egyszer felnőnek, és remélem arra emlékeznek, hogy tartalmas, boldog gyerekkoruk volt rolleyes.gif Roni

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (4 votes)
Antal Vali's picture

Le a kalappal Veronika!

Csodás, ahogy megélitek ezeket a rohanó hétköznapokat. Szép estét okoztál nekem, mert felidéződött bennem a gyerekkorom, ugyanis nálunk is pont ilyen forgatókönyv szerint zajlott az élet. Köszönöm!

Értékelés: Nincs

Olvasástanítás és egyebek ...

Én anno azon akadtam ki kicsit, amikor a 2-3. osztályos gyereknek olyan feladatai voltak, hogy tulajdonképpen már jó néhány szólás-mondással tisztában kellett volna lennie, és tudnia kellett volna ilyeneket kapásból mondani egy-egy adott olvasmányhoz kapcsolódóan. Aztán, ami nem igazán tetszett még, amikor egy adott olvasmányból kiragadva egy részletet, vagy mondjuk a lényeget kellett lerajzolnia a gyereknek. (S ezeket persze egy kis megadott négyzetben.) hmmm.gif

Értékelés: Nincs
esperanto's picture

Hétvégi házi - szerintem sem OK!

A felháborodott szülő védelmében: engem is mélységesen felháborít, ha a tanárok hétvégére vagy szünetre házit adnak fel! Nem tanárként dolgozom, de tanárképző főiskolára jártam, ahol azt tanultuk, hogy az első években egyenesen tilos házit adni a gyerekeknek hétvégére - és én ezzel mélységesen egyetértettem és egyétértek ma is!! A hétvége és az őszi/tavaszi/nyári szünet azért van, hogy a gyerekek agya pihenjen - azt is tanultuk, hogy, ha pihen az agy, ha a gyerek íróasztal feletti görnyedés helyett odakint szaladgál, játszik vagy akár (igen!) táncórára, jazzbalettre jár, akkor utána sokkal jobban teljesít az iskolában! Amin nagyon kiakadtam, hogy az elsős gyerekemnek, szeptember első hetében (!!!) a hétvégére házit adtak fel!!! Jó, "csak" két sor kék és piros színű, kisebb-nagyobb pálcika, DE: amíg én ezt a feladatot megcsinálom fél perc alatt, addig szegény gyerekemmel legalább fél órát ültünk fölötte, mert, Kicsikém, persze, hogy folyton máshová figyelt... Később már nem csak írásból kapott házit, hanem minden más tantárgyból is - hát mi értelme van ennek?! (Vekerdy Tamás is azt mondja, hogy az ekkora gyereknek még napi 4-5 óra (!) szaladgálás és kiabálás kell a friss levegőn!) Persze, igazából nem a házi feladattal van baj (ezt is tanultuk), hanem az iskolarendszerrel, ezzel az ún. "munkaiskolával", ami, most ebben nem vagyok biztos, de mintha csak a 2. vh. utántól létezne nálunk... És igazából az a baj, hogy a főiskolán tökjól megtanítják ezeket a dolgokat - aztán kikerülsz lelkesen, hogy majd te most, megreformálod az iskolarendszert, bevezeted az alternatív módszereket, legalább abban az iskolában, ahol elkezdesz tanítani! - de ezt nem lehet: zöldfülű kezdőként csakis a beleolvadás az elfogadott viselkedés - vagyis, hogy úgy tanítasz, ahogyan abban az iskolában szokás... és mire bekerülsz a tapasztalt tanárok közé, addigra meg megszokod és úgy maradsz...:( Na, ha majd az otthonszülés legalizálását elintéztük, reformáljuk meg az iskolarendszert is! :)

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (3 votes)

Hétvégi házi... mennyi?

Szerintem nem az a lényeg, hogy van-e hétvégi házi, hanem, hogy mennyi??? Elsős, másodikos, és harmadikos lányaimnak mindig van hétvégi házi, kb 10-15 percnyi. Nem hiszem, hogy emiatt visszamaradnának a fejlődésben teeth_smile.gif Sőt, még egy-egy verset is meg kell tanulni, minden hétvégén. Egyetértek vele... És mindig boldogan, örömmel ülnek le, mert a TANÍTÓNÉNI kérte. És ha valamit ők kérnek, az szent dolog. Minden szünet után úgy mennek suliba, hogy a tanítónéni nyakába ugranak (szegény tannénik háta, mikor 28 gyerek ugrik rájuk egy reggel hmmm.gif ). Jó suliba járnak. Hétközben nincs házi, iskolaotthonos rendszerben tanulnak. Roni

Értékelés: Nincs

Hétvégi házi ...

Tegnap valahogy kimaradt ez a hozzászólás, nem olvastam el. Igaz, kicsit mást írtam, mert nem vagyok ellene a leckének, hétvégi házinak, s írtam, hogy már első, második osztályban tapasztaltam az ellenérzéseket szülők részéről. Egyébként azzal én sem értek egyet, hogy már rögtön elsőben házi feladattal terheljék a gyerekeket, amikor még minden új és még akkor kezdenek mindent megismerni az iskolában, s magát a tanulást is. Azonban gyakorolni kell, főleg az olvasást, írást, különben nem fog úgy menni, szerintem. Legalábbis mi nagyon sokat gyakoroltuk a betűk írását, vagyis a kis "betű kezdeményeket" a sok kis "sormintát", amiből betű lesz végül, hogy szépen menjen. Szerintem, ha ezt nem teszem, s nem gyakorolunk annyit, nem is ment volna. S aztán az olvasást is. Többször végigolvastunk egy-egy olvasmányt, amíg az már jól vagy jobban nem ment. Ez hozzá tartozik, ennyi kell.

Értékelés: Nincs
Eszter1975's picture

szóképek nyugatról

Húgom és én 2 évnyi különbséggel kezdtük az iskolát, de egy költözés miatt ő máshol volt első osztályos. Én szótagolva tanultam olvasni, ő szóképekkel (a 80-as évek elején, biztos van, aki emlékszik anyu, apu, Balázs, Ági). Nekem soha semmi gondom nem volt az olvasással, húgom is okos, főiskolát végzett nővé cseperedett, de máig emlékszik azokra a rémisztő első évekre, amikor nem úgy ment neki az olvasás, mint ahogy ő, a tanító és a szüleim szerették volna. Pedig ő igyekezett... akkoriban ez egy "divathullám" volt, ugyanis angolszász nyelvterületről próbálták nálunk is meghonosítani ezt a módszert.

Azóta már tudjuk, hogy nem működött. Sajnos tudjuk azt is, sokan itták és isszák a levét ennek az átgondolatlan kísérletnek. Én egyébként tanító vagyok, és már a főiskolán is azt tanították (15 éve), hogy ez a módszer nem igazodik a magyar nyelv sajátosságaihoz. Szóval ne gondoljátok, hogy emiatt van a sok funkcionális analfabéta, mert szerintem néhány elvetemült veterán tanítót kivéve, sehol nem olvasnak már így az elsősök. Ellenben rengeteget nézik a tévét, nem beszélgetnek, nincs szókincsük, hanghallásuk, szövegértésük, logikájuk, ritmusérzékük és még sorolhatnám (tisztelet a kivétel szüleinek). Ezek pedig az olvasástanulás alapjai.

Értékelés: Nincs Átlag: 4 (2 votes)

funkcionális analfabétizmus...

Az egyik legnagyobb probléma itt is az, hogy iszonyú lobbymunka van a tanrend és a tankönyvek mögött. A másik pedig a tanítók színvonalának mélységes süllyedése... (Akinek nem inge, ne vegye magára!) Anyukám, aki az az igazi régivágású, lelkiismeretes tanítónő, évek óta nagyon szenved ezek miatt. Bár a képolvasás Vali által is említett hátrányai kétségkívül megvannak, azért igen sokan megtanultak tökéletesen írni-olvasni azokból a tankönyvekből is hála sok-sok jólképzett, magas szakmai színvonalú oktatónak! Tisztelet a kivételnek, de ma már igen kevés ilyen van no.gif Számtalan iskola célja a túlélés és megmaradás érdekében az, hogy a gyerek jól érezze magát az iskolában! Ennek érdekében a gyakorló és korrepetáló órák helyett menjen inkább táncórára, jazzbalettra stb. Szegény anyukám azt hitte, hogy valami rossz vicc áldozata, amikor egy szülő felháborodásának eredményeként leszidták és arra utasították, hogy hétvégére ne adjon fel házifeladatot. De volt már abból is botrány, hogy szólni mert egy szülőnek, hogy többet kellene otthon gyakorolni a gyerekkel, mert kicsit le van maradva a többiektől... Nem tudom hogy van ez, de az én szüleimnek annakidején ezek még magától értetődő dolgok voltak. Bár nekem még nincs gyermekem, de abban biztos vagyok, hogy nem csak a testi épségükért és egészségükért kell gyökeresen változtatni a jelenlegi szokásokon és hozzáálláson, hanem a szellemi-lelki fejlődésük érdekében is! Olyan felemelő olyan picikkel találkozni, akiken azonnal látni, hogy nem a tv elé kicsapva nevelkednek, hanem foglalkoznak velük: mondókákat, verseket tanulnak, mesét olvasnak, együtt tanulnak, beszélgetnek... És szerencsére ez tényleg nem pénzkérdés! Ezt bárki, anyagi helyzetétől függetlenül megteheti, csakis hajlandóság kérdése! Gyakorló anyukák! Ebben is adjatok egymásnak hasznos tippeket, ötleteket! Üdv: Atina

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (4 votes)

Hozzászólás írása

Tartalom átvétel