Palackposta a léböjt táborból - vasárnap

Sziasztok!

Számomra is meglepő, de a tegnapival bizony MÁR a harmadik napot tapostuk.

Szó szerint, mivel a vasárnap délután megajándékozott bennünket a tábor első közös túrájával. De erről majd később.

A 7:20-as lélekemelő torna elvégzése után hordóhasig ITTUK magunkat a reggelivel.

anita_bogrejeIgen. Akkora, mint egy kancsó. Ebből a "kis" drágából iszogatom a leveimet nap mint nap. Sajnos nem a rajta szereplő levet. :)

9 órakor megtörtént az aznapi eligazítás, aminek a napom első fénypontját is köszönhettem. Vali ugyanis felröppentette a hírt, hogy a tábor utolsó napján elmegyünk a Káptalantóti biopiacra! Juhhúú! És, hogy ez miért olyan nagy szó számomra? Egyrészt, mert - ahogyan a csapatépítőn már volt szerencsém felfedezni - a piac rengeteg finom kincset rejt. Másrészt meg azért, mert aznap kezdődik a böjt levezetése. Szerintem mindenki érzékeli a kettő közti összefüggést.

Igen, gondolatban már telepakoltam a kosárkámat mindenféle gasztronómiai élménnyel. 

Egyébként a tapasztalatokat megosztva arra jutottunk, hogy nem is igazán az evés, mint olyan, hanem maga az ízélmény hiányzik. Az étkezési rituálé.

És láss csodát, megérkezett a napom második fénypontja!

A konyhatündérek mintha a gondolatainkban olvastak volna: a vasárnapi ebéd méltó lett a nevéhez, mivel a reggeli turmixból visszamaradt zöldanyagot ezúttal nem turmixolták, hanem megfőzték. Az eredmény pedig egy mennyei zöldségleves lett! Majdnem igazi!  Azért csak majdnem, mert a lé bár megvolt, de hiányoztak belőle a sűrítőanyagok. Oké, nálam a leves egyébként is majdnem főzelék, mert a leveses tányéromban rendszerint a lé a legkevesebb.  Hozzáteszem, ISTENI FINOM volt, és olyan népszerűségnek örvendett, hogy a tartalom még a legnagyobb lábasban is kevésnek bizonyult. A hab a tortán mégis a tálalás volt! Képzeljétek, tányérból ettük! Kanállal! Nem kellett inni! Tyűű, szerintem az eddigi három nap alatt most voltunk a legboldogabbak. 

vasarnapi_ebedA vasárnapi leves üres tányérjai. Nem tudtunk elég gyorsak lenni a kitöltőanyag megörökítéséhez. 

Kicsit eltértem a tárgytól, mivel egyből a LÉnyegre ugrottam. Szóval, mi történt előtte? Bőszen hallgattuk Vali előadását a bionom étkezés alapjairól. Ezt szakította meg az ebédre hívó gong hangja. És akkor most vissza is zökkentünk az időrendbe. Azért nem csak az evésre gondolok ám! 

Szóval, miután megéltük ezt a fentebb ecsetelt, csodaszámba menő étkezést, folytatódott az előadás egészen 13 óráig. Ezt követte egy délutáni csendespihenő, ahol mindenki a birtok különböző sarkaiban kornyadozott, iszogatott, olvasott vagy épp méregtelenített. 

15 órakor elfogyasztottuk a többliteres uzsonnánkat, majd egy órával később nekiindultunk felfedezni a Kisfaludy kilátót. Állítólag 5 km volt. Én ezt nem veszem be.  Na jó, valószínűleg csak az emelkedők miatt tűnt tripla annyinak. Az út során megejtettünk még 3 másik kilátót is.

maganelet1maganelet2

Még az erdő magánéletét is megzavartuk...  

És mi jöhet vajon egy kellemes torna után? A kellemes lazítás! Ezt - az előző nap mintájára - egy filmnézéses lábáztatással követtük el. Biztosan jó volt (ez is), mert csak a felére emlékszem...  Visszaérve átestünk a nap utolsó ivászatán, amit egy kis mozgással vezettünk le. Mondjuk, nekem túl sok levezetnivalóm nem volt, mert egy ideje masszívan korgott a gyomrom. Lehetséges, hogy engem most ért utol a böjt-krízis? Az viszont tény, hogy a Civirsh! kifejezetten jól esett.  Nagyon érdekes, hogy még jóindulattal sem nevezném éppen idegbeteg tempójú gyakorlatnak, mégis megizzasztja az embert. Kifejezetten frissítő!

Hát… ilyen ez a léböjt. Az ember lánya nagymamásodik egy kicsit közben. 

Nemsokára jövök ismét!

Anita

5
Értékelés: Nincs Átlag: 5 (8 votes)

Hozzászólások

Hozzászólás írása

Tartalom átvétel