PCOS, inzulinrezisztencia, pajzsmirigy alulműködés, meddő vagy! - ugyan dehogy!

Sziasztok,

szeretném megosztani a történetemet, igazából sikertörténet a miénk, csak hosszú és rögös volt az út. Remélem tudok másnak reményt adni.

17 évesen a nőgyógyász közölte, hogy PCOS-m van, kaptam fogamzásgátlót. Becsülettel szedtem is egészen 25 éves koromig, teljesen boldogan, hogy  még csak teherbe sem eshetek, nem mintha kicsapongó lettem volna, de mindenesetre teherként éltem volna meg a babavárást. 2005-ben minden megvátozott. November elsején rosszul lettem, kórházak, vizsgálatok, eredmény, PCOS, túlműködő pajzsmirigy, szembetegség, bőrbetegség, vizesedés, hízás, sok hízás, meg amit akartok. A fogamzásgátlót ott tetették le velem. 8 év utan. Mire újra embernek érezhettem volna magam, bár abban a tudatban, hogy gyerekem nem nagy eséllyel lehet,  már február volt. Ekkor elütött a busz. Műtét, gipsz, ápolások. A gyerekvállalás mint egyáltalán, nem volt tervben, még gondolatban sem. Aztán egyetem, külföldi munkavállalás, haverok, buli. Olyan, mint betegség és kezdjünk vele valamit, eszembe sem jutott. A sport részemmé vált.  Kitöltötte a gondolataimat és mindennapjaimat, persze a szórakozás mögött, csakis.   Rengeteget fogytam, menstruációm magától volt, talán életemben először rendszeresen. Ekkor egy borzalmas kapcsolatba másztam bele. Azalatt a közel 8 hónapos együttélés alatt, minden klasszikus tünetem visszajött, a kilóimmal együtt. Orvosokhoz fordultam, akik a rohanó élettel járó stresszre fogtak minden tünetemet, hiába a kórtörténet. Amikor kiléptem a kapcsolatból, depressziósan, hajhullajtva, örökösen fáradtan, mindenem fájt, elment az életkedvem, jött az én HERCEGEM! Nem fehér lovon, hanem e-mailben, de jött.  Amint meghallottam a hangját tudtam, Ő az igazi. Gondolom ő is így gondolta, hiszen első telefonos beszélgetésünk végén, megkért költözzek hozzá. Azóta már Ő a férjecském. Első nap megbeszéltük, készen vagyunk a családalapításra. Itt kezdődött a kálvária. orvostól- orvosig jártunk.  Fogyj le! Ez volt a varázs szavuk! Nem ovulálsz, progeszteronodrol mint olyan, ne is beszeljunk, majd ha lefogytál gyere vissza! Fogadj örökbe! ... Köszönöm szépen.

Hazautaztam orvosokhoz, eredmény:  inzulinrezisztencia, alulműködő pajzsmirigy, gyógyszer,  szénhidrátdiéta,  mozgás.  Úgy éreztem, megfogtam az Isten lábát és babázunk hamarosan. Nem így lett. A gyógyszer felborított mindent, rosszul voltam, a mellékhelyiségben töltöttem napjaim nagy részét, a májamnak sem tetszett a gyógyszerezés, örökösen fáradt voltam. Eljártam én mozogni, de úgy éreztem, mintha minden alkalom büntetés lett volna.

Amikor megtudtam, hogy a gyerekkorom óta barátnőm, egyik legközelebbi ember az életemben, babát vár, csak mert eldöntötték, hogy itt az idő és össze is jött nekik, teljesen összeomlottam, hónapokig vonszoltam csak magam, amikor csak lehetett lemondtam a munkáimat, nem beszéltem senkivel. Kedvesem próbálta tartani bennem a lelket és bizonygatta, hogy mennyire szeret és úgy kellek neki, ahogy vagyok. Menjünk fogadjunk egy babát örökbe, bármit megtesz, hogy jobban legyek.  

Van neki egy kislánya előző kapcsolatából, azokban az időkben mindig csak azt láttam a szemem előtt, hogy én azt az érzést, amit látok a szemében amikor a kislányára néz, róla beszél, soha nem tudom neki megadni. Sikerült teljesen leredukálnom az életemet és a férjemét is a négy fal közé, hogy ne is lássak kisbabákat. 

Elkezdtem pszichológiai tanácsadásra járni. Letettem a gyógyszereket. ekkor jutottam el erre az oldalra. Sok, mondhatni rengeteg információ, számomra ismeretlenek jöttek  velem szemben. Elkezdtem rendszerezni és magamévá tenni őket. Eldöntöttem, hogy  belevágok a méregtelenítésbe, de majd csak ősszel. Tanultam, éjjel dolgoztam, húst-hússal napi sokszor evő voltam. Nem mertem egyik napról a másikra ekkorát változtatni. Éreztem, hogy ez jó, ez kell nekem, jól akartam csinalni, nem pedig,  "ez sem jött be" kategóriába rakni a nem megfelelő kezdés miatt. Másik munkát kerestem. Elkezdtem kidobálni a nem ehető, iható, kenhető haszontalanságokat. Ez olyan jól sikerült, hogy alig pár hét után a  Kedvesem  kérte, hogy vegyünk neki valami fürdő dolgot, amivel nem megy bele a sok méreg a kis szervezetébe.

A tejet úgy ahogy van kiiktattuk az életünkből, furcsa módon nem volt nehéz, pedig mindketten sokat fogyasztottunk belőle. Néha, értsd 1-2 hetente 1 pohar házi joghurt, vagy tejföl elfogy. Húsmentességet nem értem el, de lecsökkent heti  1, max 2 alkalomra, ami igen jó arány, ha belegondolok, hogy napi! 4-5x ettem húst valamilyen formában. Kedvesem a hús(á)t nem adja! Közölte, hogy Ő predátornak született, de csökkentette valamelyest a mennyiséget/alkalmat. Zöldség, gyümölcs sokkal fontosabb szerepet tölt be az életünkben, mint ezelőtt. Találtunk egy farmot, ahonnan megbízható termékeket vásárolhatunk.

Testápolásra, takarításra, ház körüli dolgok rendben és tisztántartására eleinte vásároltuk a termékeket,  ma már kutyulom mindet.  Egyedül a mosogatószert nem engedi ki férjecském a kezéből.  De  ami késik, nem múlik. Pár hete találtam egy régi wc tisztítót is a szekrénykében, elajándékoztuk.

  Így írtam le a kezdéskor magamnak: "Miután úgy döntöttem, hogy ez így nem mehet tovább, változásokat eszközöltem kis életemben, életünkben. Nem kérem a puffadást, a gázokat, a hájat, a depressziót, a nem érdekel már semmi-t, viszont kérem vissza a hajamat, a testemet, az életkedvemet.  Herótom van az orvosoktól, akik  vagy ide-oda dobálnak, vagy  fogalmuk nincs mit tegyenek. Nem éreztem jól magam! Mondhatni elment az életkedvem úgy ahogy van."

Ezek MIND elmúltak,  ahogy napról-napra egyre jobban láttam az élet naposabb oldalát, úgy jöttem rá, hogy amíg magammal nem vagyok harmóniába, amíg nem szeretem magamat, miért is várom, hogy sikerüljön a baba? Hogyan tudnék szeretni valaki mást, hogyan tudnék törődni valaki mással így? Ez valahogy akkora erőt adott, hogy teljesen félre tudtam rakni és nem hogy nem görcsöltem rá a gyerekvállalásra, de meg volt az úgynevezett "klikk" és a jelent akartam rendberakni, kívül-belül. Mindenféle plusz, jövőbeli gondolkodás nélkül. Borzalmas érzés volt, amikor rájöttem, megvilágosodtam, hogy nem szeretem magamat eléggé, hogy törődjek is vele. De ha én nem, akkor ki?

2014. május 28-án ismét nem jött meg, mint ahogy az elmúlt pár hónapban, ismét csináltam egy terhességi tesztet, csakúgy mint az elmúlt pár hónapban, viszont ekkor pozitívat teszteltem, nem úgy mint az elmúlt pár hónapban es az elmúlt sok év, sok hónapjában. Az országban ahol élek, sajnos semmilyen segitséget nem kaptam, hiaba mondtam a problémáimat, ekkor főleg a progeszteron hiány miatt voltam zaklatott. Szerencsére, ekkor már megvolt a repjegyem Magyarországra, azzal a céllal, hogy találkozzam Wolfgang Köbellel illetve, Pribus Tündével tanácsadás céllal. Wolfganggal nem tudtam végül találkozni, de június 4-én 11:04-kor a HÉV-en ülve, utazva a Tündihez tanácsadásra, megkaptam életem egyik legfontosabb telefonhívását édesanyámtól, aki addig zaklatta a laborosokat amíg azok előre nem vették az én vérmintámat es komfirmálták a várandóságot. (jól jön egy egeszségügyben dolgozó anyuka) Persze, édesanyám, rögtön előkerítette a nőgyógyászát is, aki szinten csak gratulálni tudott.

 Azóta már itthon vagyok és itt is jártam vizsgalaton és a mai nap amikor ezt irom, 12+4 napja élünk együtt a pocaklakóval. 

Teljes szívemből meg vagyok győződve, hogy közvetve, de az itt olvasottak, vagyis Ti mindannyian, nagy részben hozzájárultatok a boldogságunkhoz! Bár a technikai részben azért mi Kedvessel kivettük a részünket! Köszönjük!

Megölelnélek mindannyiótokat (főleg, hogy a nagyon érzelmes, érzelgős időszakban vagyok, állandóan ölelkeznék, és bőgnék. :D) Tudnék még hosszú sorokon át köszönömöket írni, de már így is hosszút írtam.

Egyetlen tanácsot adnék, szeresse mindenki saját magát és olvassa ezt az oldalt. Ja ez kettő tanács lett.

Sebaj, mindkettő fontos.  J

 

5
Értékelés: Nincs Átlag: 5 (14 votes)

Hozzászólások

PCOS eseten hogy erdemes adagolni?

Sziasztok! Azt szeretnem megkerdezni, hogy PCOS (+pajzsmirigy alulmukodes) eseten milyen adagolast javasoltok a ciklusbarát krémből? Koszonom szepen!

Értékelés: Nincs
Kardos-Lőkös Melinda's picture

Hogyan alkalmazzuk?

Szia! 

A gyártó napi 2-3 adagot javasol. 

Értékelés: Nincs

Babavárás életmódváltással

Kedves Bea!

Ha jól számolok, akkor te már biztos a karjaidban tartod a kisbabádat. Viszont most került elém az írásod, és majdnem hasonló cipőben járóként (endometriózis) szeretném kérdezni, hogy mennyi idő telt el az életmódváltás és a baba között?

Válaszodat előre is köszönöm!

Értékelés: Nincs
Varga Nikoletta's picture

Beáta Veled örülünk a babának!

Kedves Beáta!

Amikor olvastam soraid könnyeztem és mosolyogtam egyszerre... a végén már mindkettőt örömömben! :)

Tényleg hosszú és rögös utat jártál, jártatok be, és minden tiszteletem a Tiéd, hogy nem hagytad el magad, vagyis hogy képes voltál erőt meríteni és összeszedni magad épp a "legvégére", nagyon büszke lehetsz, hogy ilyen bölcsen kezelted helyzeted! Nagy igazságot írtál le, biztos vagyok benne, hogy másoknak - akár ugyanabban a cipőben járnak, mint Te, akár hasonlóban - nagy erőt fog adni írásod!

Csodás babavárást és még csodásabb családdá születést kívánok Nektek,

Niki

Értékelés: Nincs Átlag: 5 (8 votes)

Hozzászólás írása

Tartalom átvétel